Az Irgalmasság Szent Éve 147.

Amikor Júdás elment

Amikor (Júdás) elment, Jézus beszélni kezdett:Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti. Fiaim, Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: ahova megyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,31-35)Jézus mire célozhatott ebben a nagyon szomorú utalásban? Nyilván arra, hogy az Atyával történt búcsúzkodáskor mindent megbeszéltek, amit a Fiúnak végbe kelle vinnie a földön. Kezdték a megtestesüléssel, folytatva a rideg barlangistállóban való megszületéssel, a pólyák felvételével, a föld Ura elringatásával egy szénával telt birkajászolba a világ legcsodálatosabb édesanyja által. Egy, majd őt követő sok mennyei angyal vitte az örömhírt, hová? Messze a kis Betlehem nevű „városkától” a birkalegelőre. A megrémült pár pásztornak csak ennyit mondhatott: Ne féljetek! Íme, nagy örömöt adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek. Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket”(Lk 2,10-12) Jézus tizenkét évesen elkezdi tanulni az ács,a kőműves és bútorasztalos szakmunkát. Harminc évesen megkezdi a Messiás munkáját.Tanítványokat hív maga mellé: tizenegy galileai fiatalembert és egyet Júdeából, Jézus törzséből. Annak ellenére, hogy ismerte tolvaj hajlamát, közös pénztárosnak nevezi ki. Jézus nem hirdeti ki, hogy már Őt is elárulta harminc ezüstért. Tudta, hogy az Olajfák hegyén kedélyes vigyorral fogja Mesterét a fogdmegek kezébe adni. Amint kilépett az éjszakába, Jézus így szólalt meg: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek egymást!” (34) Az irgalmas szeretet örök példaképe: Jézus! „Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki’. Ekkor Júdás – nem az iskarióti – megkérdezte: Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, nem a világnak? Jézus így folytatta: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek”(Jn 14,18-26) Minden igaz és örök isteni kincset az Atya önerejéből birtokol. Ő, aki a végtelen nagy istenséget, mindentudást és mindenhatóságot öröktől fogva egyedül birtokolta, isteni szüléssel szülte a Fiút, és neki ajándékozta az abszolút egyszerű végtelen isteni természetet, s mint közös kincset állandó oda-vissza ajándékozással birtokolják és cselekszenek vele. Az isteni akarattal cselekvő Harmadik isteni Személlyel egyetlen lehellettel közlik ketten az isteni lényeget, s ugyabban a pillanatban egyetlen leheléssel adja vissza a két első isteni Személynek, így élnek végtelen szeretetben, mint a csodálatos titkú Szentháromság. Ezt nem megértjük, hanem hittel elfogadjuk, és mint a nicea-konstaninápolyi hitvallás tanítását vasárnaponként meghajolva imádjuk.