Az Irgalmasság Szent Éve 145.

Húsvét ünnepe előtt történt

„Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor az ördög már felébresztette az áruló Judásnak, Simon fiának a szívében a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, hogy sorra megmoss a, majd a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: Uram, te akarod megmosni az én lábamat?! Jézus így válaszolt: Most máég nem érted, amit teszek, de később majd megérted. Péter tovább tiltakozott: Az én lábamat ugyan meg nem mposod soha! Ha nem moslak meg, felelte Jézus, nem lehetsz közösségben velem. Akkor , Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!, mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte:Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták” (Jn 13,1-11) Azok a szentírási szövegek, amelyek jól bemutatják a z irgalmasság szentévének titkát, ez oda tartozik. Amikor Jézus elindul a mennyből, az Atya a szívére köti: egyedül az a karióti legény,a Simon fia, származik Izraelnek abból a törzséből, Júdából, amelyből a te emberi természeted is származni fog. Az Istenatya megengedi a szörnyű bukást, mert be akarja mutatni a történelemnek, hogy akit az apostoli kollégiumba emel a Megváltó családjából, az sem feltétlenül lesz erre a méltóságra igazán méltó, a sátán becsaphatja, megtévesztheti. A megváltott emberek soha ne bízzák el magukat.