Az Irgalmasság Szent Éve 334.

   Uram, olyan  magától  értetődő  dolog,  hogy  mindennap  kezedet  nyújtod, megmentesz a  pusztulástól,  magadhoz emelsz,  és  kenyereddel,  testeddel táplálsz. Hazamegyek most, és sajnos, órákra, talán napokra  megfeledkezem rólad. Nem, ezt mégse engedd!  Nem tudom ugyan megtenni, hogy  gondolatban állandóan  veled  foglalkozzam,  ezt  nem  is  kívánod,  de  maradj  velem szüntelenül, ahogyan ígérted:  ,,aki eszi az  én testemet és  issza az  én véremet, bennem marad  és én őbenne.''  Úgy éljek a  világban, ahogyan  te élnél, otthon, a gondok és tervezgetések között, úgy dolgozzam, ahogyan te dolgoznál, a számok és  akták tömegében. Legyek  szelíd és alázatos,  este is, ha majd fáradt  leszek, és gyerekek  lármáznak körülöttem. Légy  velem örömeimben  is,  sosem   csupán  önmagamért,  hanem   mindig  a   szeretet szolidaritásában! Téged lássalak a  másik emberben, akiben ugyanúgy  élsz, mint bennem, Milyen jó lenne, ha csupa Krisztus lenne a világ! De most már indulok, mielőtt fantáziám elragadna, indulok megvalósítani a bennem és  a hétköznapokban állandóan megújuló halálodat és feltámadásodat.