Halottak napja

Halottak napja
Csak szenvedni tudnak, irgalmat kérnek”

A tisztítótűz szenvedései igen fájdalmasak. Tekintélyes tudósok állítják, hogy ezek a pokol kínjaihoz hasonlatosak, természetesen kivételt képez a tudat, hogy a szenvedések ideiglenesek, egyszer véget érnek. Eme szenvedéseket nehezíti, hogy mindenki a saját vétkeinek terhét hordja, tehát igazságos ítélet alapján kerültek ide. Ha Isten akaratát keresték volna életükben, ha nem okoskodtak volna vele szemben, nem lettek volna könnyelműek döntéseikben, most már a mennyország csodálatos örömeit élvezhetnék .Nem tudnak segíteni önmagukon, lejárt az érdemszerzés ideje. Sem imájuk nincs, nem hatékony, sem érdemszerző jót tenni nem tudnak. Csak szenvednek kiszolgáltatva. A szenvedést mások jósága tudja enyhíteni és megrövidíteni: mi, a küzdő Egyház. Azt kérik, most megalázottan, amit a földön ők elmulasztottak megtenni: a könyörülő szeretetet. Emlékezzünk Jézus figyelmeztetésére: „Irgalom nélküli ítélet vár arra, aki nem gyakorol irgalmasságot”(Jak 2,13) „Könyörüljetek rajtunk, legalább ti barátaink, mert az Úr keze sújt bennünket”(Jób 19,21) Jézus maga is kéri könyörgő közbenjárásunkat, legfőképpen Egyháza nagy ajándékát, a teljes búcsút. A Getszemáni kertben átélte az elhagyottság borzasztó érzését, amikor apostolai kábultan aludtak, ahelyett, hogy virrasztottak volna vele együtt. Irgalmazzatok legalább ti, barátaim! A katolikus Egyház szívén viseli a megholtak és még égbe nem jutottak sorsát. Minden nap imádkozunk értük. November 2.-át pedig egészen az értük való könyörgésnek szenteli.  Tehát azokra emlékezünk ma, akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, ítéletük az üdvösségre szólt, de még vannak meg nem bánt kis bűneik, adósságaik, büntetésük. Ezektől meg kell tisztulniuk. Erre való a tisztítótűz, a szenvedő Egyház állapota. Ők önmagukon segíteni nem tudnak. Csak szenvedésük van, mint a földi börtön: le kell tölteni. Lehet rajtuk segíteni: a Jézustól kapott kegyelmek számukra is elnyerhetők, de csak a jóakaratú közvetítők által, ők az Egyház élő tagjai. Ezért felénk fordulnak irgalmat kérve: segítsetek rajtunk! Kiáltják! pótoljátok, amit mi elhagytunk,: ima, mise, jócselekedet, adósainknak elengedni, mások felé való tartozásainkat törleszteni. Süket fülek között legalább mi halljuk meg ezt a belső kérést. „Könyörüljetek legalább ti, barátaim, mert az Úr keze érintett engem!” (Jób 19,21) Most, ha segítőkészen javukra imádkozunk, lesz, aki a mi hangunkat is meghallja majd.