Szent Imre herceg

Szent Imre herceg         
Bölcs 4,7-17; Lk 12,35-40
„Legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia”

Kinek szól ez a krisztusi figyelmeztetés? Nyilván minden embernek, mert minden ember Isten szolgája. Mindenki viszonyul Urához azzal, ahogy végzi vagy elhanyagolja szolgálatát. És mindenkink lejár a szolgálata, mindenkit elszámoltat a túlvilágra távozott Emberfia, vagyis Urunk, Jézus Krisztus. Szent Istvánnak sok gyermeke született feleségétől, Gizellától. Neki nem az volt a fájó gond, mint édesapjának, Géza fejedelemnek, hogy sokáig nem született fia. Tőle azt az áldozatot kérte az Úr, hogy kis korukban adja át gyermekeit mennyei követnek Jézus és édesanyja mellé. Minden gyermeke aprócska korában halt meg, kivéve Imrét. Szent István nagyon hálásan vette ezt a próbatételt. Családja több tagja Boldogasszonyunk mennyei udvarába került a keresztség által, ott képviselték szüleiket és népüket. Imre pedig erős, egészséges férfivá érett. Mind lelki, mind testi síkon igazi herceg volt, a magyar jövő reménye, aki mindenek  felett Istene és népe szolgálatára tudja szentelni életét. Apja taníttatta az általános és a magyar műveltségre. Mindkettőre szüksége volt, hiszen népét meg kellett őriznie önazonosságában, de rendelkeznie kellett a környező európai népek kultúrájával, mert már közéjük tartoztunk a szentistváni bölcsesség döntésével: a nyugati keresztény kultúrkört befogadtuk és értékhordozói lettünk Róma püspökének, a pápának áldásával. A tőle kapott korona azóta is bizonyság erre. Imre szívta magába a magyar értékeket édesapjától, az európaiakat édesanyjától, majd hazánkba települt isteni küldöttől, Gellért velencei bencés apáttól, aki a bolognai egyetemen szerzett tudásával igazi magas műveltséget adhatott rendkívül értékes tanítványának. Boldog szülők, áldott nemzet, amelynek ilyen alaposan felkészült trónörököse készült folytatni az édesapa csodálatos művét, nem szobatudósnak készítették fel őt. A magyarok királyának erős, testben is egészségesen nevelt férfiúnak kellett lennie, aki tudása mellett kiváló lovag, a fáradságot jól tűrő szervező és alkalmanként bátor és leleményes hadvezér is lehessen. Személyes bátorságára vall, hogy nem testőrsége védő gyűrűjében lőtte meg az eléje hajszolt, kifáradt vadat, hanem egymaga vadászott. Ki hinné el, hogy tömeges védelem mellett nem segítették volna életét megmenteni testőrei, amikor a sebzett vadkannal viaskodott. Természetes volt, hogy édesapja vallási ismeretekkel és gyakorlatokkal is bőven segítette jelleme, lelke fejlődését. Éjszaka is vigyázott rá személyesen. Boldog örömmel köszönte meg Istennek, hogy fia felserken álmából, ágya mellett térdelve imádkozik. A veszprémi kápolnában pedig egészen az ég Urának szentelte életét. Ez a szüzességi fogadalom bizonyára zavarta szentéletű édesapja elképzelését, aki rá utódként és családja törzsökeként is számított, de nem késztette fiát elhatározása megmásítására. Ez is nagy kegyelem volt mindegyikük részére. Szent István fia váratlan halála után jutott el a végső döntésre, hogy országát és népét a mennybevitt Szűzanyának adja végrendeletileg, és örökös mennyei Királynő hatalma, védelme alá helyezi. Ez ezer évet biztosított Magyarországnak. Reméljük, nekünk, most élőknek hitet ad arra, hogy a világ Királynője Magyarok Nagyasszonyaként újabb évezredre segíti hazánkat. Jézus eljövetele felmagasztalásunkat jelentette akkor, jelentse ma is.