Az Irgalmasság Szent Éve 336.

Circumdederunt me gemitus mortis, dolores inferni circumdederunt me: et in tribulatione mea invocavi Dominum, et exaudivit de templo sancto suo vocem meam. (Ps. 17: 2,3 )
Diligam te, Domine, fortitude mea: Dominus firmamentum meum, et refugium meum, et liberator meus. Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen.”

„Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett” (Róm 5,12) A halál lényegében azt jelenti, hogy az élőkből eltávozik az élet elve. Az élet lényegét nem ismerjük. A növények és az állatok életelve, princípiuma, valami anyagi jelenség, az emberé pedig a szellemi lélekkel kapcsolatos: „Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett”. (Ter 2,7) a halál a testből és lélekből összetett ember esetében a léleknek a testből való eltávozását jelenti. Mivel minden összetett törvénye, hogy egy idő elmúltával alkotóelemeire essék szét, az emberre is ez vonatkoznék, de a Teremtő az emberrel kivételt tett: a test természetes öregedését meggátolta volna a paradicsomkert közepén felnőtt életfája gyümölcse és levele. Az ember lényegét pedig megőrizte egy nagyszerű kiváltság: nem kellett volna meghalnia. Ezt a kiváltságot Isten egy próbatételtől tette függővé: „a kert minden fájáról ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod.”(Ter 2,16-17) „Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén” (Bölcs 1,13). Az első ember, miután felesége, Éva a sátán kísértésére megszegte Isten parancsát, szintén evett a tiltott fa gyümölcséből. Ezzel magára vonta az előre meghirdetett büntetést. A halál ugyan nem azonnal következett be, de már kikerülhetetlen tény lett, és ténylegesen be is következett először a másodszülött fiúkon, Ábelen, akit bátyja, Káin gyilkolt meg kegyetlenül. (vö. Ter 4,8) Később Ádám és Éva is meghalt. Ugyanígy halt meg minden ember, kivéve Hénokot: „Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt. Az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte”.(Ter 5,23-24) Később Illés prófétát vitte el Isten utóda, Elizeus próféta szeme láttára (vö. 2 Kir 2,1-12) Ők azonban a világ vége előtt még visszajönnek az istentagadók előtt Istenről tanúskodni, megölik őket, három napig temetetlenül fekszik holttestük egy nagyváros főterén, aztán feltámadnak, és sokak láttára felviszi őket Isten az égbe. A Boldogságos Szűz Mária földi életének végén testestül-lelkestül felvétetett a mennyei dicsőségbe. Ez 1951. november 1-e óta hittétel. A többi halott ítéletre áll Jézus Krisztus elé. Ő hozza meg döntését, hogy a személy a lélekkel együtt üdvösségre vagy kárhozatra méltó. Az ítélet szempontjait Urunk, Jézus Krisztus az utolsó ítéletről szólva mondja el. Nem sorol fel bűnlistát, csak a felebaráti szeretet gyakorlását sorolja fel: aki ezeket teljesítette, üdvözül. A külön ítéleten üdvösségre méltatottak kerülhetnek azonnal a mennyországba.