Évközi 31. hét péntek

Évközi 31. hét péntek

Akikről Szent Pál a mai Szentleckében mint Krisztus keresztjének ellenségeiről ír, azok bizony mind keresztények. „Istenük a hasuk” – ezek nem a nagyevők vagy az ínyencek – bár az ilyesmi sem Krisztus követőinek életstílusa –, hanem éppen ellenkezőleg: azok a zsidózó eretnekek, akik keresztényként is, minden körülmények között, akár mindenki ellenében is aprólékosan betartották a zsidó étkezési előírásokat, mintha ez szerzett volna nekik üdvösséget. Úgy ragaszkodtak a törvényhez, ahogy csak Istenhez és az Úr keresztjéhez szabad ragaszkodni, mert az szerezte meg nekünk a megváltást, ezért ragaszkodásuk nem más, mint a bálványimádás kifinomult formája. A vallási előírások, a módszerek és gyakorlatok fontosak, de nem szabad tőlük várni a megváltást, az üdvösséget, mert nem erre valók.

„Dicsekvésük az, ami a szégyenük” – lehet, hogy egyesek dicsekvésükkel elismerést szereznek az emberek között, ám Krisztus szemében az ő keresztjének ellenségei, ha másban dicsekszenek, ha azt hiszik, érdemeik alapján váltak méltóvá az üdvösségre, vagy ha képmutatóan hivalkodnak kereszténységükkel, miközben hitükkel ellentétes tetteket visznek véghez. „A figyelmük földi dolgokra irányul” – úgy élnek, mintha e világból valók volnának, s nem a krisztusi létmód szerint. Isten országa jelen van ebben a világban, bennünk és közöttünk, de nem ebből a világból való. Akinek a kereszténysége kimerül a vasárnapi misehallgatásban, egy-egy ima elmondásában, de életének súlypontja a földi dolgokban van, az nem él benne Isten országában, hanem észrevétlenül elmegy életének legnagyobb csodája és lehetősége mellett.

Urunk Jézus, taníts minket a mai szentmise olvasmányai által, hogy a mai Evangéliumban szereplő hűtlen, de előrelátó intéző módjára okosan gondoskodjunk a jövőnkről. Segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy ne istenítsük a földi dolgokat, hanem az üdvösség szolgálatába állítva használjuk őket, s közben szívünkkel szüntelenül mennyei hazánkra figyeljünk, ahonnan várjuk, hogy eljöjj dicsőségben.

Szent Károly atya, aki Krisztus keresztjének és a mennyei hazának igézetében éltél, és jó példával elöl járva megújítottad a rád bízott nyáj életét, járj közben értünk, hogy életünk súlypontja mindenkor Isten országában legyen, s napról napra megújítsuk Jézus Krisztus és az Egyház iránti elkötelezettségünket.