Mindenszentek

Mindenszentek

Mindenszentek ünnepén azokat az elhunyt testvéreket ünnepeljük, akiknek a lelke a személyükkel együtt megérkezett az örök nyugalomba, a mennyországba. Az ősegyházban a keresztények a vértanúk halála napjának évfordulóin sírjukhoz zarándokoltak, de nem gyászolni vonultak oda, hanem ünnepelni. A versenyek győzteseit is ünnepelni szokás, ha célba értek. Elnyerték a győzelmi koszorút odafönn, itt is meg szokták koszorúzni a sírjukat. Pál apostol ír erről: „Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. Engem ugyanis már kiöntenek, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét”. (2Tim 4,5-8) Azok, akik a megszentelő kegyelem díszruhájába öltözve érkeznek a túlvilágra. Mi abban bízunk, hogy elhunytjainkat irgalmasan fogadta Jézus, az örök bíró. Ha netán volt ideiglenes adósságuk elkövetett bűneik miatt, és a földi életükben nem tudták időben letörleszteni a gyónásban kapott elégtétel elvégzésével, teljes vagy ideiglenes búcsúkkal, a betegek kenetének buzgó felvételével, akkor a tisztítótűzben pótolhatták, elszenvedhették. A tisztítótűzből pedig csak egy kijárat nyílik: a mennyország felé. Nem csak a kanonizált, tehát a katolikus Egyház által boldoggá vagy szentté avatott szenteket ünnepeljük a mai napon. Rengetegen vannak, de mi bízunk abban, hogy édesapánk, édesanyánk, rokonaink, jó barátaink, ismerőseink, munkatársaink, nemzetünk tagjai, hősi halottaink, jótevőink is ott élnek Isten közelében, és élvezik hitük és szeretetük jutalmát. Az utolsó ítéletről Jézus maga ad beszámolót: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám”. (Mt 25,34-36) János apostol pedig kétezer éve így látta már a mennyország lakóit: „Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámolni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan ezt kiáltották: Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!”(Jel 7,9-10) Körülvették őket az angyalok, hálásan megköszönték Istennek az üdvözülteket. „Ekkor a vének közül megszólalt az egyik, és ezt kérdezte tőlem: Kik ezek, akik fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek? Azt mondtam neki: Uram, te tudod! Erre ő azt mondta nekem: Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül, fölöttük lakik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság, mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vízének forrásához vezeti őket és Isten letöröl a szemükről minden könnyet”. (Jel 7,13-17) János apostol mintha a most éhező, didergő, kisemmizett, becsapott tömegeket idézné, mint a mennyország boldog seregét! Jézus a boldogságok hegyéről üzeni: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak” (Mt 5,11-12)