Évközi 15 hét
hétfő
Kiv 1, 8-14. 22; Mt 10, 34-11, 1
„Aki befogad titeket, engem fogad be”
Kiv 1, 8-14. 22; Mt 10, 34-11, 1
„Aki befogad titeket, engem fogad be”
Jézus sok mostani kérdésünkre ad választ. Az emberiség nagy része nyomorog, a milliárdosok rabszolgának szánják a kisemmizett szegényt, a családok széthullanak. Mi az oka ennek a sok bajnak?Isten Jézus halála árán vette vissza az embereket a sátántól. Aki azonban nem akarja elfogadni Jézust megváltónak, az élet és halál urának, mindenek bírájának, egy szóval abszolút Urunknak, az automatikusan a sátán oldalára áll. Közbülső hatalom, semleges zóna nincs. „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot” (34) Az embereknek itt a földön kell átgondolni: Ki az életem ura? Ha eldöntöttem, hogy Jézus nemcsak általában Úr, de ténylegesen az enyém is, akkor a parancsait vállalnom kell. Ez esetleg elválaszt másoktól, akiknek nem kell Jézus, akik az akkori emberekkel együtt kiabálják: „El vele, el vele, feszítsd meg őt!” (Jn 19, 15) Aki bármi okból eltaszítja Jézust földi életében, és ezt nem változtatja meg, ne számítson a másvilágon üdvösségre. Ez a választás olyan fontos, hogy családtag, jó barát elvesztését is vállalni kell érte: „Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával: saját házanépe lesz az ember ellensége” (35) Természetesen vannak olyan kemény szembesülések, amelyek látszólag Isten parancsát is sértik. A negyedik parancsban az Úr kiemelten elrendeli, még a hosszú élet ígéretét is melléje fűzi: „Apádat és anyádat tiszteld!” Itt pedig Jézus mintha ellentéteset parancsolna: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám” (37) Persze semmiféle ellentét nincs a parancsok között, mert alaptörvény, a legfőbb parancs azt hangsúlyozza: Szeresd Istent mindennél és mindenkinél jobban. Viszont Jézus komoly feladatot is említ, a szenvedések vállalását érette: „Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám”. (38) Itt egész életre szóló feladatról van szó. Hiszen az emberéletnek legfontosabb értéke a szabad akarat. Elvileg azt tesszük, amit mi jónak látunk. Viszont Jézus megtanított arra, hogy neki is, nekünk is, mindig a mennyei Atya akaratát kell kutatnunk és hűségesen teljesítenünk. Nagyon furcsának tűnik a következő jézusi megállapítás: „Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt” (39) Jézus, a mi nyelvünket idézi. Nézzük és hallgassuk a fiatalokat: ezt hangoztatják: én nem tanulni, nem dolgozni, nem nélkülözni, nem szenvedni, nem szolgálni akarok, hanem élni! Élvezni akarom, amit Isten megteremtett, megőrzött nekem évmilliók alatt. Ez az élet! Ez talán jó volt katonatoborzónak: „a jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Eszik-iszik a sátorban semmire, sincs gondja. Szép élet, de víg élet, soha jobb nem lehet: Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret” (Verbunkos) A katonát is megszorongatják néha gyakorlattal, időnként háborúval is. Aki viszont vállalja a korának megfelelő jézusi munkát, az megnyeri az örök életet, de rendszerint a becsület jutalmát is. Gondolkodjunk el ezeken a jézusi üzeneteken! A mai emberek becsapott seregeit látva, az Úr kegyelmével sok tapasztalatot összegyűjtve igazolva látjuk a Megváltó üzeneteit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése