Sirák Fiának Könyve 40.

Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba” 

 
Olybá tűnik, hogy Isten, aki mindenkiről mindent tud, mindenkinek ismeri pillanatnyi jó szándékát, a szándékok jövendő változásait is, mintha nem ehhez a logikához alkalmazkodnék. Mindent ismert akkor is, amikor ragaszkodott az emberek teremtéséhez, és nemcsak megteremtette az anyagot, tehát a semmi ürességét egy pillanat alatt felcserélte a ma is felmérhetetlen anyaggal; évmilliókig alakította, hogy teremtendő kedvenceinek a testi életéhez szükséges 12000 km átmérőjű földgömbje körül megszámlálhatatlan csillag száguldjon, hogy az emberek majd ebből merítsenek hitet az Ég Istenének végtelen tudása és mindenhatósága területén. Az ostoba bálványimádásban felnőtt Ábrahámot istenhivővé változtatott a lelkében visszhangzó isteni szó, és ezt beszámította neki megigazulásra.(Ter 15,6) Ebbe a csodálatos hitbe azonban Ábrahám kortársainak ingatag jelleme rögtön belelopott egy gyanakvást:hátha Isten majd később meggondolja magát, és mégse adja évszázadok múlva az ő utódainak a megígért országnyi földbirtokot? Ezt a gyanút folyton növelte az a tény, hogy Isten gyermekévé fogadta ugyan őt és feleségét, de 65 éves korukig nem adott nekik utódot, és most sem igyekszik egy kisfiúval megnyugtatni őket: mi lesz, ha évszázadok múlva Isten el is felejti ígéretét? Ezt az aggályát elő is hozta hamarosan:” Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm. Az Úr szava ezt mondta neki: Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik. Aztán kivezette, és ezt mondta neki: Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Majd hozzáfűzte:Ilyen lesz a nemzetséged”(15,3-5) Hogy pedig véglegesen megnyugodjék, annak a kornak legsúlyosabb eskütételével erősítette meg ígéretét: Erre megparancsolta neki:Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy három-éves bakot, egy gerlét és egy galambot! Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket, és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét. Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elűzte őket. Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg. Ő azonban így szólt Ábrámhoz: Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket 400 esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz. A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes” (15,9-16) Az emberek Ábrahám korában is megbízhatatlanok voltak, ezért 1700 évvel később nem csoda, hogy Sirák fia így vélekedett: „Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed” (Sir 12,2-5) Nekünk, akik az Újszövetségben élünk, nem a kemény ószövetségi törvényeket kell gyakorolnunk. Jézus így tanít minket: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek:Ne álljatok ellent a gonosznak! Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!  S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is „(Mt 5,38-45