A Mennyei Atya Litánia 18.

Atyánk, Te az Anyaszentegyház dicsősége, irgalmazz nekünk!

 
A megváltás Jézus szenvedése, halála és feltámadása által teljesült. Urunk mindenkiért meghalt, de csak azok üdvözülnek, akik akarnak részesülni a megváltás kegyelmeiben. Jézus szenvedése előtt a jeruzsálemi templomban könnyezve mondta el: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok. Íme, elhagyott puszta lesz a házatok”. (Mt 23,37-38) Jézus egész messiási küldetését így foglalja szavakba az evangélista: „Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik! Ezt pedig nem magától mondta, hanem főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse”. (Jn 11,49-52) Jézus nyája tehát az összegyűjthetők, sőt összegyűjtöttek csoportja. Ezek az Atyaisten családja. Ecclesia, Egyház. Mivel az Istenhez közelállók, ezért alakult édes anyanyelvünkön így: Egyház. Itt az Egy nem számnév, hanem Szent. Az utolsóvacsorán Jézus imádkozott Atyjához: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.” Ez a dicsőség abban áll, hogy elfogadták az Atya tanítását, Jézus mellett egységet alkottak, elhitték, hogy Jézus az Atya köldötte. (vö..Jn 17,1-8) Az Atya tehát Jézus Egyházának a dicsősége. Hozzá hívja ezt a közösséget az utolsó ítéleten az igazságos Bíró: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világteremtése óta”. (Mt 25,34) Ekkor valóra válik Dániel próféta látomása: A mennyei Atya dicsőséges trónján ül, a történelem távlataiból kibontakozik az Emberfia alakja, utána megszámlálhatatlan embertömeg vonul a dicsőség trónja felé, hogy lerója hódolatát az örökkön örökké élő előtt, aztán vele maradjon a dicsőség fényében mindörökre.Az örök Bíró balján állók pedig a nekik szóló kemény ítélet elhangzása után szomorúan kullognak az örök kárhozatba. Ott már nem sajnálja őket senki, mert tisztán látják az üdvözültek, hogy ezt a gyászos sereg minden tagja maga választotta, ahogyan Jézus mondta a Jeruzsálemet sirató beszédében: Hányszor akartalak a magam oldalára gyűjteni benneteket, és ti nem akartátok. Most azonban még van lehetőség, hogy az Atyát és Fiát körülvevő csapatunk imádkozzék értük a megtérés reményében. Aki tékozló fiúként elhagyta a dicsőséges Atyát, most még rádöbbenhet, hogy ostobaságot követett el. Felkelhet, visszatérhet az atyai házba, és ott szemrehányás nélkül, örömmel fogadják!Imánk így szól: Atyánk,Te az Anyaszentegyház dicsősége, irgalmazz nekünk!