Évközi 18. Vasárnap

Évközi 18. Vasárnap
Jn 6,24-35
A földhöz ragadt ember és az égi Kenyér.

Az Evangéliumban az Eucharistia előkészítésének történetéből a második szakaszt olvashattuk a mai napon. E csodálatos kenyérszaporítás után a lelkes tömeg Jézus királlyá szeretné kikiáltani. Jézus nem fogadja el. Hajnalban vízen járva, majd csónakázva Kafarnaumba megy. Oda is követi néhány bárkányi férfi. Jézus a testi táplálékról a lélek táplálékára akarja felhívni a hallgatói figyelmét. A nagy ajándékra!Isten szemében igen fontos a természetes világ. Ebben élünk fogantatásunktól kezdve a halálunkig. Kifejlődik a test, majd a lélek is kibontakozik. A kettő hat egymásra később is. (Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu, azaz: semmi sincs az értelemben, hacsak előbb nem volt az érzékünkben.)Jézus tartja magát e sorrendhez: az éhes tömeget jóllakatja, de úgy, hogy megfigyelteti: Ö kenyér és két hal szaporul az Ő áldásától több kiló ennivalóvá.Az embernek az életcélja: üdvözülni, örökké élni boldogan. Ennek előkészítése is a földi élet. Isten gyermekévé fogad, ha megismerjük Őt és kérjük ezt tőle. Jézus tanít, készít erre. Ezt az életet megadja és neveli a kegyelem, a teremtett isteni ajándék. Jézus sokkal többet kínál, mint amit addig a zsidók kaptak: teremtetlen ajándékot kíván adni, ami sokszoros erőt, energiát jelent és orvosságot is, a saját testét és vérét. Ez a nagy ajándék. Híres embertől egy monogram, egy kézfogás, egy ölelés is milyen nagy érték. Jézus teljes egészében a szívbe száll. Teste és vére össze van kötve istenségével, a végtelen erő, amiből annyit merít minden befogadó, amennyire képes, amennyire felkészült. Nem kell e végtelen ajándék. Elmennek. Ostobák? Igen. Kétezer év múlva okosabbak az emberek? Kicsi részük igen, a többi haspók szintű e téren. Nem bántó az elfelejtett Eucharistia?