Sirák Fiának Könyve 59.

A bölcsesség beszéde

 
Mostani világunk olyan, mint a gyermekkocsiban nézelődő kisbaba. Jól érzi magát, mert az édesanyja megetette, puha pólyába fektette. Aztán kitolta a babakocsit a házat körülvevő fák zöld lombja alá. Úgy érzi, ez a nagy nyugalom, a pompás levegő öröktől fogva van. Idő múltán természetessé válik a fejlődő gyermeknek, hogy mindez érte van. 4-5 év múlva megkérdezi: Édesapám! A szomszéd telken miért nincsenek fák, bokrok és ilyen szép ház, mint a mienk? Akkor a büszke és okos édesapa elmondja: Tudod, kisfiam, a mi udvarunk is ilyen volt, amikor te még nem éltél, mint a szomszéd telek. Azért dolgoztam, mert családot akartam alapítani, az akkori nagylányt feleségül venni, hogy ezen a telken gyönyörű ház álljon és tárt karral ide várjon téged édesanyád és édesapád. Épp olyan formán, mint régen, amikor nemcsak házak hiányoztak, de még föld sem volt, hold és csillagok sem voltak, és nem volt egyetlen ember sem. Csak a jó Isten volt egyedül végtelen mindentudásával és mindenható hatalmával. Elhatározta, hogy eget és földet teremt, embereket és angyalokat. Megbízza az embereket, hogy dolgozzanak, építsenek házakat, házasodjanak, legyen a föld tele a családokkal, akiket a földi élet végén Isten a mennyországba viszi, ahol halál nélkül örökké élnek. Egy igaz bölcs mindezt így mondja el a felnőtt embereknek: „A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:Én a fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném föl sátram. Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak helyét. Így szólt: A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen’. Öröktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem az örök városban, amelyet éppen úgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon hegységben. Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. Illatos vagyok mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha illatot árasztok. Mint stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban. Mint a terebint, kiterjesztem ágaimat, ágaim szépek és ékesek. Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el gyümölcseimmel. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépes méznél. Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegülnek, azok nem vétkeznek” (Sir 24,1-22) Aki nem tud imádkozni, az nem kaphatja meg az okosság erényét. A probléma megoldása elején máris elvéti az okos megoldáshoz vezető utat. Aki pedig a még nagyobb értékű bölcsességért nem tud imádkozni, annak a döntései eleve nem juthatnak el soha a bölcs befejezésig. Szent Pió atya sajnálkozva mondta: A magyaroknak igen bölcs őrangyaluk van. Nem kellene többet imádkozni hozzá? Szent Istvántól örök Királynénk a Magyarok Nagyasszonya. Ő a bölcsesség széke.