A Mennyei Atya Litánia 20.

Mennyei Atyánk, Te bálványok legyőzője, irgalmazz nekünk!

 
Bálványnak nevezzük azt a teremtményt, amelyet az emberek Isten helyett istenként imádnak. Ez önmagában ostoba szokás, mert a látható teremtmények között a legmagasabb rendű éppen az ember nem imádhat semmit, ami nála alacsonyabb rendű, hiszen az imádás annyit jelent, hogy valakit elismerek legfőbb Uramnak. De az angyalokat sem imádhatom, mert azok fölött is ott áll a végtelen nagy Isten, minden teremtmény Teremtője. A bálványképekben a sátán imádtatja magát Isten helyett. Rendkívül nagy bűn a bálványimádás. Isten ezért kemény büntetéssel sújtotta az emberiséget, saját ószövetségi népét is. Az Ószövetségben igen sok helyen íratja le az Úr prófétáival a bálványimádás tilalmát. „Ne imádj más istent, mert féltékenynek nevezik az Urat, féltékeny Isten Ő! Ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, mert amikor isteneikkel paráználkodnak, és bálványaiknak áldoznak, meg ne hívjanak téged, hogy egyél áldozataikból. Feleséget se vegyél lányaik közül fiaidnak, hogy amikor azok paráználkodnak isteneikkel, paráznává ne tegyék fiaidat. Öntött isteneket ne készíts magadnak!” (Kiv 34,14-17) Isten a bálványimádásért és fajtalankodásért ítélte teljes pusztulásra Szodomát és Gomorrhát. Itt az ítéletet földrengéssel és kénes esővel hajtotta végre.(Ter 19,) a honfoglalásra készülő zsidóknak megparancsolta Isten, hogy irtsák ki azokat a népeket, amelyeket azon a földön találnak. „Úgy fog tenni az Úr ezekkel a népekkel, mint ahogy Szihonnal és Óggal, az amorriták királyaival s azok földjével tette: el fogja törölni őket. Éppen ezért, ha majd őket is a kezetekbe adja, úgy tegyetek velük, ahogy parancsoltam nektek. Férfiasan viselkedjetek!” (Kiv 31,4-6) a perzsa Círusz király sárkánykígyó bálványát Dániel próféta szurokból, hájból és szőrből összegyúrt pogácsával pukkasztotta szét. (vö. Dán 14,23-27) Volt azonban Istennek más fajta győzelme is a bálványok fölött: Ábrahám családjával együtt bálványimádó volt, mielőtt Isten beszélt hozzá és kiválasztotta őt. Mivel Ábrahám hitt az élő, de láthatatlan igaz Istennek, benne győzött a józan értelem a hittel együtt a bálványok ellen. (Ter 12,1-3) a római birodalomban a megváltás idejében több mint kétezer bálványt imádtak. Ezeket Isten a vértanúk vérével győzte le, akik Krisztusba vetett hitükkel a legádázabb keresztényüldöző császárt, Diokléciánt is visszavonulásra kényszerítették, és a keresztények polgárjogot nyertek Nagy Konstantin császártól. A pogányság pedig kihalt a birodalomból. Vidéki maradványai lassabban számolódtak fel (innen a pogány elnevezés: pagus=vidék). A birodalmat elárasztó szakállas népek (barbatus> barbarus> barbár) apránként önszántukból vették fel az egyistenhitet a kereszténységben. Egyik missziós paptestvéremet kérdeztem meg: a fehér emberek világától hermetikusan elzárt óceániai népek eredetileg bálványimádók voltak-e? Élénken tiltakozott: az igaz, mennyei Istenben hittek akkor is, amikor a keresztény hithirdetők még nem jelentek meg közöttük. Csak úgy gondolkodtak: ez az Isten végtelenül jó, úgysem árt nekünk, minek vele törődni. Bezzeg a sátán veszedelmes, azt kell ajándékokkal lekenyerezni, legyen kedves hozzánk. Könnyen belátták tévedésüket, elfogadták a kereszténységet. A kereszténység központja Róma lett, Európa pedig sokáig az egyetlen keresztény földrész. Ezt a tiszta kereszténységet vette össztűz alá a sátán. A deizmus Isten elvonulásáról regélt. Aztán bálványozni kezdték az egyszerű emberi észt, a rációt (rationalizmus). XII. Pius pápa (1939-1958) már kénytelen volt megállapítani: Európa missziós területté vált. Ma már van bálványa is: a piac a pénz. Reméljük, Isten kegyelme ezen időszakon is átsegíti népét. Ebben a mi imádságaink és szenvedéseink is hatékonyan közreműködnek.Atyánk, a bálványok legyőzője, vidd győzelemre ügyünket, mielőbb arass diadalt!