Évközi 18. hét péntek

Évközi 18. hét péntek      
MTörv 4,32-40; Mt 16,24-28
„Lehetett-e hallani, hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál!”

Mózes utolsó könyve olvasása és magyarázata kezdődik el az olvasmánnyal, amely elénk tártja az Ígéret földje közelébe visszatért nép utolsó nagy próbatételét. A negyven éves pusztai vándorlás is ezen a vidéken kezdődött el. A Szentföldet kikémlelő megbízottak beszámolóján tízen olyan gyalázkodásba kezdtek, annyira gyatra, sőt életveszélyes földnek jellemezték Isten ajándékát, hogy a megrémült nép fellázadt, és honfoglalás helyett vissza akart térni rabszolgaságába, Egyiptomba. Ezért adta büntetésnek az Úr a negyven éves pusztai vándorlást, hogy megszégyenüljön a lázadó nép, kihaljanak mind egy szálig az érett korú felnőttek, szülessenek új generációk, és milliós nagyságrendjük ne változzék a tényleges honfoglalásra. Ezen a népcserén van túl az izraeliták tábora. Még Mirjam is meghal a pihenőhelyen. A vízhiány miatt még egy utolsó lázadás tör ki. Ezt már Mózes és Áron sem bírja elviselni. Mózes viszi a sok csoda eszközét a pásztorbotot, de szégyelli népét és nem megkoppintja a sziklát, hanem kétszer is jókorát üt rá hangos kiáltással: „Haljátok, ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?” (Szám 20,10) Aztán rögtön ömlött a víz, megnyugodtak a kedélyek, és jött az utolsó nagy fenyítés Mózesnek és Áronnak: Büntetésül ti sem mehettek be az Ígéret földjére. Mirjám után Áron is meghal hamarosan. (Szám 20) Mózesnek még utolsó feladatként meg kell írnia ötödik könyvét. Az ötödik könyvnek egyik legfontosabb mondanivalója:Ti, többségben a szövetségkötés után született izraeliták: „Kérdezősködjetek csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön, - kérdezősködj az ég egyik szélétől a másikig, történt-e valami ilyesfajta dolog, vagy lehetett-e hallani, hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál! Vagy, hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és népet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, harc, erős kéz, kinyújtott kar, és rettenetes látványok által, mindent a szerint, amit ti értetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára, hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más. Az égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta neked fölötte nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből, mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt, hogy igen n agy s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged bevigyen helyükre, s neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is láthatod. Ismerd el tehát ma és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön, és senki más! Tartsd meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked s utánad fiaidnak, s hosszú ideig maradhass azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked.” (MTörv 4,32-40) Testvéreim! Ez a szentírási üzenet nekünk is szól.