„Két
dolog miatt szomorkodom, a harmadik pedig haragra ingerel
ha öreg koldusként él egy háborús hős, ha félreismernek okos embereket, ha az igazságtól valaki a bűnhöz pártol – az ilyet kard által veszti el az Úr”(Sir 26,28) A paradicsomkert ünnepélyes átadásától Ábrahám kiválasztásáig terjedő időszakot nem túlzottan ismerjük. Az ősszülők az Ősbűn miatt elvesztették a legfontosabb ajándékot, amit Istentől kaptak: a szellemi lelkükkel együtt adta nekik a megszentelő kegyelmet, ami által Isten fogadott gyermekei és a mennyország örökösei lettek. Ehhez hozzátartozott, hogy mindegyik születendő gyermekük lelkét e nélkül a nagy ajándék nélkül kapta meg az Úrtól. Csak Ábrahám és leszármazottai kapták vissza: Ábrahám és Sára hitük elnyerésekor, utódaik pedig valószínűleg a testi körülmetélés alkalmával lettek Isten fogadott gyermekei. Ezzel az ajándékkal nem járt együtt a mennyországba jutás joga. Azt csak a Megváltó halála és feltámadása után a keresztség szentségének felvétele adta vissza, tehát Ábrahám megtérése után 2033 esztendő körül. Az emberek halála azonban a világ végéig uralkodik, az utolsó ítéletkor kapja majd vissza ki-ki a feltámadáskor.Az a három elszomorító tény, ami gyötörte Sirák fiát is, külön büntetések voltak. A háborús hős látványa méltán került az első helyre a szomorú listán. Csak Jézus figyelt fel és figyelteti fel a most élőket, hogy a közösségért hozott életáldozat milyen nagy kincs: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Aki pedig nem hal bele sebébe, csonkulásába, hosszú időn keresztül csak a megalázó koldulással biztosíthatja napi kegyelemkenyerét. Ez újabb és esetleg nagyon hosszú kínlódás. Gyerekkoromban ismertem egy falábú hőst, hozzánk is bekopogott. Hat gyerekes családunk mindig tudott valamivel segíteni, de nagyon sajnáltam, és az emlék ma is szomorít. Amikor már iskolás voltam, akkor döbbentem rá, hogy a nagyon szegény emberek lehetnek ugyanolyan okosak, mint egy orvos vagy mérnök, csupán pénz híján nem tanulhattak. Osztom Sirák fia véleményét: méltán sajnálják azt az embert, aki maga adja fel becsületes életmódját.„Ritka kereskedő ment (es) a vétektől, üzletember ritkán marad ment a bűntől”. A műtárgyak elkészítői ráéreznek az újdonság ritka értékére, „Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincsen részvét abban, aki gazdagodni akar. Mint a karó szilárdan áll a kövek között, az adás és vétel közé beékelődik a bűn. Aki nem ragaszkodik az Úr félelméhez, annak hamarosan összedől a háza” (26,29-27,3) „Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha beszél, kiderül az ember gyengéje. Akkor lesz kemény a cserép, ha meleg a kemence. Az ember értékét a beszéd szabja meg. A fák gyümölcse szerint becsülik a kertet, az embert szava szerint ítélik meg. Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt, mert ez az embernek a legjobb próbája” (27,4-7) Különösen azoknak kell vigyázniuk a beszédjükre, akik az Isten üzenetét közvetítik. Nagyon gyorsan megérzi a hallgatóság, ha a szónok az ősi közmondás szerint „Vizet prédikál és bort iszik” A szónok életét lesik a hívek, és aki az igazságot az élete minden napján megvalósítja, annak szavát szívesen meghallgatják és követik. Híres francia szónokot hallgattak Párisban. A végén egy egyszerű papról érdeklődtek, aki nem volt nagyon képzett. A híres szónok így szólt kettejükről: „Engem meghallgatnak és elmennek a színházba; őt meghallgatják és elmennek hozzá gyónni”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése