Húsvét 2 hete péntek

Húsvét 2 hete péntek
 

ApCsel 5,34-42; Jn 6,1-15
„Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le”

A tegnapi szentleckében Szent Péter kifejtette az apostolok álláspontját a küldetésükről. Nem hivatkozott ugyan arra, hogy ő az örök Főpap helyettese a földön, és nem érvényes már Isten előtt semmi, amit az áronita főpap és a mellérendelt zsidó főtanács művel, de a summázásból megérthették, hogy újszövetség kezdődött Isten örök akarata szerint, ebben új főpap van, és az a Názáreti Jézus. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29)„Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó volt, fölállt a főtanácsban, és rövid időre kiküldte az embereket. Azután beszédet intézett hozzájuk”. (34-35) Gamáliel eddig csendben figyelte a történteket. Ő farizeus volt, tehát abból a másik zsidó pártból való, akik nemcsak azt hitték el, hogy Isten van, hanem az Ő tanítását is elfogadták, pl. a túlvilágról, az üdvösségről szólót is. Le tudta mérni a különböző elgondolások lényegét. Ezért, látva a Názáreti Jézus ügyében tanúsított magatartást, a hazugság kelepcéjébe esett főtanács vergődését a Jézus-történet folytatódását, igyekezett megakadályozni, hogy ezeket a csodatevő embereket, akik Jézus nevében prédikálnak és cselekszenek nyilvánvaló csodajeleket, elhamarkodottan ne büntessék, esetleg ezeket is ki ne végeztessék. Félt attól, hogy társai újabb gonoszságra vetemednek, ezért mondott el két nem sokkal korábban történt eseményt. Az egyik, mint hallottuk, egy Teudás nevű férfiúról szólt, aki magát Messiásnak hirdette, kezdte gyűjteni a benne hívőket, és négyszáz férfit maga mellé állított, mint serege alapegységét, amellyel a zsidó álmokat beteljesítheti. De csapatát szétszórták, őt magát megölték, és mivel nem Isten küldte, ő nem tudott feltámadni, mint ahogy ezek az emberek tanúsítják Jézusról. Hasonlóan járt valamivel később a galileai Júdás is. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek az önjelölt messiások olyanok voltak, mint a régebbi időkben a hamis próféták. A küldetést hazudva akartak babérokra szert tenni. Bölcs tanáccsal zárta felszólalását: „Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok” (38-39) Okos tanácsát elfogadták ugyan, de nem követték. Meg nem ölték ugyan őket, ahogyan a tárgyalás elején tenni szándékoztak, ám miután „előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket” (40) Jézus tanítványai nem hirdettek bosszút, inkább örültek annak, hogy Jézusért szenvedhettek. 1948-ban az istentelen kommunizmus megindította a harcot Jézus és Édesanyja ellen. Ez a törekvés, hogy ateista legyen az állam és a közélet, érvényesül mind a mai napig. Rengetegen szenvedtek hitükért, persze becsületes magyarságukért is. Vigasztaljon bennünket Gamáliel okfejtése: ami nem Istentől van, az előbb-utóbb elenyészik. Mi pedig bízzunk Jézusunkban és Édesanyjában, a Magyarok Nagyasszonyában. Ami az övék, az le nem rontható.