Apostolok Cselekedetei
1,25.”hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hívatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt megillető helyre” Az apostolok neve küldöttet jelent. Ők a küldőt, Jézust képviselik, ügyét szolgálják, ahogyan a földről való távozása előtt megparancsolta nekik. A feltámadás tanúi, sőt vértanú jelöltek. Az apostolság hívatás is: senki nem választhatja magának. Jézus „másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak.” (Lk 6,13) Eme tizenkettőnek ígért később tizenkét bírói széket:”Bizony mondom néktek, ti, akik követtetek engem az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét,(Mt 19,28) Ezt a helyet föltétlen be kell tölteni. Az apostolok helyeit püspöki széknek, Péterét ma is Apostoli Szentszéknek nevezzük. Júdás hűtlenül hagyta el a székét, megígért jövendő trónját és eltávozott a maga helyére, amit maga választott magának: ez az áruló gyalázatos helye, a kitaszítottság pokolbéli tüzes máglyatrónja.
1,26. ”Aztán sorsot vetettek rájuk,és a sors Mátyásra esett,aki a tizenegy apostol közé sorolták” A sorsvetéssel Isten döntésének kinyilvánítását kérték.Ez a módszer nem volt ismeretlen az Ószövetség idejében.Amikor Jónás próféta megszökött a küldetése elől, Ő pedig szörnyű vihart küldött a tengerre,a hajósok fölfedezték a hajó gyomrában alvó embert, fölcipelték a fedélzetre,aztán sorsot vetettek,hogy megtudják, ki miatt rontott rájuk Isten haragja. A sors Jónásra esett.(Jón 1,7) Az újszövetség kezdetén a felfeszített Megváltó ruháját elosztották, a köntösére sorsot vetettek, hogy kié legyen.(Jn 19,23-24) Itt a sors Mátyásra esett, a második jelöltre, és ezzel a választás be is fejeződött:”A tizenegy apostol közé sorolták”
2,1”Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen”A zsidóknál a hét hetedik napja volt a kötelező nyugalmi nap, az Istennek szentelt heti ünnep. A hétszer hetedik nap után az ötvenedik különleges ünnep volt: Pentecostes, pünkösd. A tanítványoknak nem mondott pontos dátumot Jézus, de ezt az ötvenedik napot Ő már a saját feltámadásától számította és erre a napra rögzítette a megígért nagy ajándékot a Szentlélek eljövetelét. Az addig eltelt ötven nap nyílván elmentek az utolsó vacsora terméből, akiknek dolguk akadt a városban. Most ezért hangsúlyozza a szentíró, hogy ezen a napon mindenki együtt volt, aki komolyan vette az Úr szavait: ne távozzatok el Jeruzsálemből, amíg meg nem kapjátok az Atya ígéretét (1,4) Senki sem akart lemaradni a nagy ajándékozásról.
2,2 „Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.”Amikor heves szél zúg, vihar tombol, rendszerint viharfelhőket hajt maga előtt, villámlik, és mennydörög. Ez különleges szélvihar volt, semmi vihar, semmi felhő, de zajával betöltötte az egész házat, ahol a Szentlelket várták a jel először nekik szólt.
2,3 „Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre"Ők nem látták, hogy az égből nagy tűz ereszkedik alá, rászáll a gyülekezés házára, a tetőn át behatol az emeleti helyiségbe a nélkül, hogy bármit felgyújtana. Bent aztán szétoszlik, mint a láng felnyúló csipkéi, annyi felé, ahányan bent imádkoztak. Ez a különleges tűz nem felfelé tör, hanem a bent ülőkre ereszkedik, hajat nem perzsel, őrt nem éget, átalakul csodálatos lelki tűzzé, szellemi energiává, bátorsággá, tudománnyá, lelkesedéssé. Ami még fontosabb: az addig is mindenütt jelen levő harmadik Isteni Személy beléjük száll, eltölti Őket, birtokba veszi őket, és megkezdi küldetését, személyes irányításukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése