NAGYASSZONYUNK, HAZÁNK REMÉNYE

NAGYASSZONYUNK, HAZÁNK REMÉNYE
VAJK - ISTVÁN a Nagyasszony szolgálatában

István édesapjától, Géza fejedelemtől értesült a Mennyek Királynőjének látogatásáról és ígéretéről. Megértette, hogy komoly küldetést kell vállalnia, eldöntötte, hogy országát teljesen önálló állammá szervezi. Nem kér királyi elismerést sem a keleti, sem a nyugati római császártól, nem lesz vazallusa senkinek sem. Keresztény uralkodóként az Egyház sziklájától, a római pápától kért királyi koronát. Így önálló keresztény uralkodóvá lesz, mint a többi európai király. A koronát II. Szilveszter pápától kapta meg és 1000-ben ünnepélyesen megkoronáztatta magát. Elkezdte megvalósítani Mária jövendölését: királyként kormányozza országát, valóra váltja a nagy célt, amit apja tűzött ki népe elé: a hét törzs egyetlen nemzetté válik és a magyarság hívő keresztény néppé fejlődik. Ily módon hazája európai szintre emelkedik fel a többi nép között. A magyar népnek mindenek előtt le kellett mondania a sztyeppék meg szokott életviteléről. A halász, vadász, nagyállat-tartó pusztai népnek le kellett telepednie, meg kellett tanulnia a földművelést. István király a lehető legjobb mesterek kezébe helyezte az újgazdaságot: a pannonhalmi bencés szerzetesek társait hívta segítségül, új monostorokat építve számukra. Ősi módszereik szerint irtották az erdőket, termesztették helyükön a gabonát és más fontos kultúrnövényeket. Nyugat-Európában élen jártak a gazdálkodás terén szívesen tanították a magyarokat. A királyépítkezésbe is belefogott. Nagy újdonság volt a sátorok helyett a házépítés Kialakultak a falvak és városok. A szegényebb rétegek is falvakba és városokba tömörültek Az építkezés technikáját nemcsak megbámulhatták, de meg is tanulhatták. István elrendelte, hogy a tehetősebb településeken építsenek saját templomot, a szegényebb falvak tízesével egyesülve építsenek egyet, így vasárnaponként szentmisében részesülhetnek. Az ország fővárosa Esztergom lett. Az esztergomi királyi palota ma is dísze a volt fővárosnak. A Magyarok Nagyasszony tiszteletére nyugat-, közép- és kelet-Magyarországon épültek püspöki székesegyházak, vallási központtá Székesfehérvár rendeltetett, ahol egy nyugati zarándok szerint „lélegzetelállítóan gyönyörű” templomot építtetett a Mennyek Királynője tiszteletére. István elrendelte, hogy Szűz Mária mennybevitelének ünnepén, augusztus 15-én az egész országból Székesfehérvárra zarándokoljanak a keresztény magyarok nemzeti búcsút járni. Egyik legszebb és legrégibb adatunk nemzetünk Nagyasszonya tiszteletéről innen származik.1015-ben erre a nagybúcsúra vendégszónoknak hívta meg a király a velencei bencés apátot, Gellértet, aki csodálatos szentbeszédet mondott a mennybevitt Szűzanyáról. A tudós papnak feltűnt két dolog: másfél évtizede mennyi buzgó magyar híve van a mennybevitt Máriának, de a buzgó imádságok alatt egyszer sem hallani Mária nevét. Ezeket szóvá is teszi kísérőjének. A magyar apát mosolyogva válaszolt: A Mennyek Királynője maga jött el István édesapjához, Géza fejedelemhez, és maga ajánlotta fel, hogy a magyarok Patrónája lesz, mert születendő fia, a mostani király, sok jót tesz majd az Ő Fia, Jézus kedvéért. A nevét pedig azért nem ejtik ki, mert Őt Asszonyunknak, Nagyasszonyunknak nevezzük. Az asszony szó ugyanis ősi nyelvünkben úrnőt, királynőt jelent. Az, hogy népünk ilyen gyorsan elfogadta őt Királynőnknek, annak köszönhető, hogy pogányként is tiszteltünk egy égi királynőt, akit az egész magyarság Isten lányának hitt.