MAGYAROK NAGYASSZONYA
Mint Géza fejedelem álmából felidéztük, a Mennyei Királynő nemcsak a gyermektelenség miatti aggodalmakra hozott vigasztaló üzenetet, hanem azt is megígérte, hogy a születendő fiú Jézus kedvéért vállal majd sok jótéteményt, ezért Ő, a magyar népet oltalmába fogadja. A Mennyek Királynője egy népet saját nemzetévé tesz. Géza fejedelem ezt a nagy kitüntetést nyilván többször elmondta fiának a másik jövendöléssel együtt, mely szerint az utód majd királyi rangban uralkodik népe felett. Amikor István uralkodni kezdett, és maga és országa függetlenségét biztosítani akarta, koronát kért az akkori világ legfőbb tekintélyétől, a római pápától. Így hangsúlyozta, hogy „nem akart saját tekintély alapján a királyi trónra emelkedni” (II. Endre király, Beregh-i oklevél) Ki akarta fejezni azt, kinek a kegyeiből származtatja királyságát, ezért a Mennyek Királynőjének ünnepén, augusztus 15-én tartotta meg a koronázást. Ezen a napon Szűz Mária az ország pártfogójává választatott. Amikor kemény harcot kellett vállalnia, jó keresztényként férfi szenteket hívott segítségül. Ám uralkodása későbbi szakaszában, amikor igen nehéz háborúra kellett felkészülnie, a Mennyei Királynőhöz fohászkodott: „Ha úgy tetszik neked, Mennyek Királynéja és a magyar föld Védőasszonya, hogy ezt az örökös jogon rád bízott királyságot az ellenség feldúlja, és a Fiad hitét, amelyet nem rég plántáltunk a szittya keblekbe, tüstént kitépje, kérlek, ez ne az én mulasztásom miatt történjék, hanem a te végzésedre új örökségedet szokott jóságoddal védd meg”. (Bonfini, Rerum Hungaricarum Decades II.lib.1.142) „Amit a pásztor bűne érdemel, azt ő mossa le; kíméld, kérlek, az ártatlan bárányokat” (Hartvik, Vita S. Stephani protoregis Hungariae, 75) Korhű feljegyzések szerint a magyar nép délceg, büszke, bátor, ügyes, a férfiak kiváló harcosok, szeretik a pompát. Történészeink szerint a honfoglalás utáni időben közel száz esetben vezettek hadjáratot Nyugat-Európába. Ezek közül öt-hat nevezhető vereségnek, a többi fényes győzelem volt. A nyugati keresztények a Mindenszentek litániájába szövegezték „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Ezért az összes fejedelem és az új király kényesen ügyelt függetlenségünkre. Szent István így ír fiának, Imre hercegnek: „Szokásaimat pedig, melyekről úgy látod, hogy illenek a királyi méltósághoz, kövesd minden kétkedés nélkül. Nehéz lenne neked ebben a környezetben megtartani az uralmat, hacsak nem leszel jó követője az előtted uralkodott királyok szokásainak. Melyik görög kormányozná a latinokat görög szokás szerint? Vagy melyik latin kormányozná a görögöket latin szokás szerint? Egyik sem. Ezért az én szokásaimat kövesd, hogy a tieid között fontos lehess, és az idegenek között dicséretes”.(Stiltingus, Joannes, SJ, Vita S. Stephani R. Hung. 287) Szent István király élete végén Őt találta a magyar trón legbiztosabb örökösének. Ezért a halála előtt véglegesen felajánlotta egész királyságát neki: „Mennyek Királynője, a világ nemes megújítója, nagy könyörgéssel a te oltalmadba ajánlom a szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a te kezedre bízom.” (Hartvik, 84-85) „Szent István az országot a mennyei Atyától kapta, és mivel fia meghalt, örökségül nekem adta. Én ezt az örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul” (Mária, Világ Győzedelmes Királynője, 120-121) Magyar Testvéreim térjünk hozzá vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése