Ferenc pápa kihirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét

Ferenc pápa 2015. április 11-én, szombaton, húsvét 2. vasárnapjának, vagyis az isteni irgalmasság vasárnapjának előestéjén, a Szent Péter-bazilika átriumában tartott vesperás keretében adta át az irgalmasság rendkívüli szentévét meghirdető bullát.

Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában március 13-án tartott nagyböjti bűnbánati szertartás során mondott homíliájában hirdette meg az irgalmasság rendkívüli szentévét, mely ez év december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a II. vatikáni zsinat lezárásának 50. évfordulóján veszi kezdetét a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul.

A Szent Kapu (Porta Santa – a jobb szélső, csak szentévekben használható kapu) előtt egy apostoli protonotárius felolvasott néhány jelentősebb részletet a Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bullából, este pedig Ferenc pápa vezette az isteni irgalmasság vasárnapjának első vesperását. Ennek során átadta a világegyház hat képviselőjének a dokumentum egy-egy példányát.

Alábbiakban közreadjuk a Szentatya prédikációját:

Még fülünkben csengenek a szavak, amelyekkel a feltámadt Jézus köszöntötte tanítványait húsvét éjszaka: „Béke veletek!” (Jn 20,19). A béke, kivált ezekben a hetekben, vágyként marad meg sok nép számára, amelyek hallatlan erőszakot szenvednek: hátrányosan megkülönböztetik és legyilkolják őket pusztán azért, mert keresztények. Mi pedig még buzgóbban imádkozunk, és imádságunk az irgalomban gazdag Atyát esdeklő segélykiáltássá válik, hogy erősítse meg szenvedések között élő testvéreink és nővéreink hitét, magunknak viszont azt kérjük, hogy térítse meg szívünket, hogy ne legyünk közömbösek, hanem együtt érzők.

Szent Pál emlékeztetett minket, hogy a megváltást az Úr Jézus halálának és feltámadásának misztériumában nyertük el. Ő, Jézus a voltaképpeni kiengesztelő, a köztünk élő Krisztus az, aki megnyitja számunkra az Istennel és a testvéreinkkel való kiengesztelődés útját. Pál apostol emlékeztet minket, hogy az élet nehézségei és szenvedései ellenére növekszik reményünk az üdvösségben, amelyet Krisztus szeretete elvetett szívünkbe. Isten irgalmassága elárasztott minket: igazzá tett minket és békét hozott nekünk.


Sok ember szívében felmerül a kérdés: Miért szentelünk külön jubileumi évet az irgalmasságnak? Egyszerűen azért, mert az egyháznak ebben a korszakos változásokkal terhelt időszakban az a feladata, hogy erőteljesebben kínálja fel Isten jelenlétének és közelségének jeleit. Ez nem szórakozottságra szánható időszak, hanem épp ellenkezőleg, ébereknek kell lennünk, fel kell élesztenünk azon képességünket, hogy a lényegesre figyeljünk.

Olyan időszak ez, amikor az egyháznak újból rá kell találnia annak a küldetésnek az értelmére, amelyet az Úr bízott rá húsvét napján, hogy tudniillik az Atya irgalmasságának jele és eszköze legyen (vö. Jn 20,21–23). Ez az oka annak, hogy a szentévnek elevenen kellene tartania arra irányuló vágyunkat, hogy meg tudjuk ragadni Isten gyengédségének mindmegannyi jelét, amelyet az egész világnak ad, de főként azoknak, akik szenvednek, magányosak, elhagyatottak, és akik már elveszítették azon reményüket, hogy az Atya megbocsáthat nekik és megérezhetik az ő szeretetét.

Arra szolgál ez a szentév, hogy erősen megérezzük annak örömét, hogy Jézus ránk talált, ő ugyanis jó pásztorként azért jött, hogy megkeressen minket, akik eltévedtünk. Arra szolgál ez a jubileumi év, hogy megérezzük szeretetének melegét, amikor vállára vesz, hogy visszavigyen minket az Atya házába. Arra való ez az év, hogy megérintsen minket az Úr Jézus, átalakítson minket az ő irgalmával, hogy mi is az irgalmasság tanúságtevői legyünk. Ez tehát a szentév oka: mert ez az irgalom időszaka! Az alkalmas idő, hogy begyógyítsuk a sebeket, hogy fáradhatatlanul elébe menjünk mindazoknak, akik szeretnék látni és kézzel tapintani Isten közelségének jeleit, hogy felajánljuk mindenkinek – mindenkinek! – a megbocsátás és a kiengesztelődés útját.


Az isteni irgalmasság Anyja nyissa meg szemünket, hogy felismerjük, mire hív minket Isten, és nyerje el számunkra a kegyelmet, hogy ezt az irgalmasságnak szentelt jubileumi évet hűséges és termékeny tanúságtétellel tudjuk megélni.

Szentév vagy jubileumi év (Anno Santo)

A kegyelem különleges ideje, mely az üdvtörténet nagy évfordulóihoz kötődik, s a bűnbocsánat és a bűnökért járó ideigtartó büntetés elengedésének éve.

A rendes szentév huszonöt évenként következik és egy teljes évig tart, a rendkívüli jubileumi év bármely évben tartható, s időtartama rövidebb is lehet (jubilaeum minus).

A szentévet a pápa hirdeti és nyitja meg. Meghirdetése bullával, megnyitása 1500 óta a Szent Kapu [a Porta Santa a Szent Péter-bazilikában] kinyitásának szertartásával történik. A szentévben a pápák által meghatározott feltételek mellett teljes búcsú nyerhető. A szentév ószövetségi gyökere az ötven évenként visszatérő jóbel év.

Az utolsó rendes szentév 2000-ben volt, II. János Pál pápasága alatt, akkor harmincmillió zarándok sereglett Rómába. A következőnek 2025-ben jött volna el az időpontja, de Ferenc pápa ezt a most kihirdetett rendkívüli szentévvel előzte meg. Rendkívüli szentévet az utóbbi száz évben 1933-ban XI. Pius és 1983-ban II. János Pál pápasága idején tartottak, utóbbit a Megváltás 1950 éves évfordulója alkalmából.