Apostolok Cselekedetei
1,19: „Erről tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója, úgyhogy azt a telket az ő nyelvükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek hívják”. Péter apostol tényként említi, hogy Jézus történetének epizódjaként futótűzként terjedt el az áruló Júdás gazemberségének története is. Egyrészt maga a tény, másrészt a becstelen árulás azonnali büntetése is. Mivel közel volt ez a hely Jeruzsálemhez, sokan látták az akasztott ember himbálózó holttestét. Azt is észlelték, hogy a fa ága nem bírta el a rá nehezedő testet, letörött és az alsóbb ágak felhasították a hasfalat. Az emberek az öngyilkosságban úgyis valami tragédiát sejtenek, itt a sejtést még megtoldotta a látvány: íme, az embernek jól elrejtett belső részei gyalázatos látványként kitárulkoztak, valami rettenetes bűne lehetett ennek a szerencsétlen öngyilkosnak, aminek előbb-utóbb fel kell tárulnia. Negyven nap elmúltával már az apostolok biztosan tudták a nép ajkán tovaterjedő hírt.A fentebbiekben már megemlítettük, hogy a templomban szétszórt harminc ezüstöt mint gyűjtötték össze a főpapok, és mint hozták meg a határozatot, hogy Jézus vérének díját nem szabad visszatenni a templom kincstárába, hanem helyette idegenek temetőjére költik. A legszentebb Vér pedig él, minden szentmisében újra életre kelti a bűnös lelkeket. Persze csak azokat, akik kérik vagy legalább hagyják magukat megmenteni. Júdás ezt nem kérte. Az Egyház így sosem jelentette ki, hogy Júdás elkárhozott. Dante úgy véli, hogy a pokol tölcsér alakú bugyorrendszerének legalján Lucifer főördög személy szerint maga gyötri a világ két leggonoszabb árulóját: Júdást és Brutust.
1,20: „Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik (Zsolt 69,26), és elöljárói tisztségét kapja meg más” (Zsolt 109,8) Kár lenne azon vitatkozni, hogy ez a szentírási részlet eredetileg Júdás miatt volt-e megírva. Szent Péter tekintéllyel magyarázza a Szentírást, mint föntebb erre már utaltunk. Júdás az utolsóvacsora terméből önként távozott, kiszakadt az apostoli kollégiumból. Jézus szándékát jól ismerték, tudták, hogy tizenkettőnek adott apostoli küldetést, benne a feltámadás melletti tanúságtételt. Júdás eme utóbbi ténynek tanúja már úgysem lehetne.
1,21-22: „Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen”. Tehát Jézus feltámadása istenségének a legfőbb bizonyítéka, de a Jordán-parti történéstől kezdve tudni és lehetőség szerint szemmel látni kellett Jézus messiási küldetésének ezer részletét. Ott nyilatkozott meg először a Szentháromság, ott hangzott az égből az első atyai szó: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17) Jézusnak sok tanítványa volt, a tizenkettőn kívül kisebb tekintélyű hetvenkettő (Lk 10,1). Ezek közül a kafarnaumi beszéd hallatán többen elhagyták Jézust és nem jártak többé vele (Jn 6,66), de maradtak azért bőven, akik közül választani lehetett.
1,23: „Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást”. Péter ugyan nevezhetett volna ki egyedül is apostoltársat, hiszen teljhatalommal rendelkezett, és erre a teljhatalomra hagyatkozva nevezik ki utódai, a pápák az apostolutód püspököket ma is, mégis jobbnak látta, ha a jelenlévő közösség jelöl megegyezés alapján a sok számba vehető közül kettőt, akik közül majd külön gonddal választanak. Az első jelöltnek a második neve valószínűleg apjára utal: Zabás fia.
1,24: „Majd így imádkoztak: Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál”. Péter említett egy fontos szempontot Júdás utódjának a kiválasztásához: aki kezdettől fogva velünk volt. A két jelölt között Istennek kellett döntenie. Az Ő szempontja pedig nem is lehetett más, mint a szívbéli megfelelőség. Júdásnak is voltak jó tulajdonságai, de a szíve sohasem volt igazán Jézusé. Utódjának ne legyen ilyen fogyatékossága!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése