Apostolok Cselekedetei 10.

Apostolok Cselekedetei    

2,17: „Ez lesz az utolsó napokban, mondja az Úr, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek,” Az utolsó napok kifejezést általában a világ végére szoktuk értelmezni. Joel próféta könyvében foglalkozik is a végítélettel. Itt azonban Péter apostol tekintéllyel alkalmazza a prófétai szót az Ószövetség utolsó napjaira, amikor a nagy néptömegek, vagyis mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy lezárult egy vallástörténeti korszak, és új vette kezdetét. A Lélek kiárasztása már az Ószövetség megkötése után hamarosan is érzékelhető volt, amikor Mózes apósa tanácsára arra kérte az Urat, hogy tennivalóit részben megoszthassa másokkal is, ne kelljen reggeltől estig sorba állni ügyes-bajos dolgaik intézése érdekében az embereknek. A kisebb ügyekben okos, megfontolt öregek is tudnak eljárni. Az Úr elfogadta Mózes kérését, kijelöltette vele az alkalmasnak ítélt hetven, zömmel valóban idős férfit, oda rendeltette őket a szövetség sátra elé, majd elvett a Mózesnek adott hatalomból azaz lélekből, kiárasztotta a választottakra, akik különleges, külsőleg is érzékelhető lelkiállapotba kerültek, „prófétáltak” (vö. Szám 11,16-30) Itt másról van szó. Joel próféta fiatalokról beszél, köztük lányokról is. Ha meggondoljuk, hogy a zsidóknál szinte minden lelki érték, hatalom a férfiaknál volt, Pál apostol még a szólást is tiltotta a szent gyülekezetekben az asszonyoknak (1Tim 2,11-12), akkor ez óriási változást jelent. Olyat, amit igazán nagy jelként értékelhettek Péter hallgatói. Maga Szent Pál is utal erre a nagy változásra másik levelében: „Akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs zsidó sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban”.  (Gal 3,27-28) Ez megtörtént most: kiáradt a Lélek és új lelki korszak vette kezdetét
2,18: „Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak” Az Isten által kijelölt napok elérkeztek tehát. Azok, akik már Jézus Krisztus szolgái és szolgálói, akik Őt hittel elfogadták Messiásnak, akik az Ő parancsának engedelmeskedve tíz napon át imával készültek a Szentlélek eljövetelére, kiáradt rájuk a Jézus által kinyilatkoztatott Harmadik Isteni Személy, a Szentlélek. Ezért nemcsak én, hanem valamennyien mennyei erőkkel rendelkezünk, prófétálunk, vagyis Isten helyett, az Ő nevében  beszélünk.
2,19: „Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát.
A csoda rendkívüli esemény, ami isteni erőt igényel. Péter hallgatói ezt az égen művelt csodát valamennyien látták. Az égből lefelé szálló tüzet, amely nem Illés próféta kék égből kilobbanó villáma volt, nem is óriási pásztortűz, nem házakat, erdőket emésztő veszedelem, hanem Isten dicsősége. Igen, miattunk és miattatok jött ilyen tapasztalható módon, hogy jel legyen itt a földön, mert az ember érzékeivel tud elsődlegesen megragadni mindent.
2,20: „Ez fog történni: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. (Joel 3,1-5)
Ez a prófétai szó annak idején a zsidók számára az ószövetségi idők szólásmódja szerint az egy Istent, Jáhveht jelentette, hiszen ők nem merték kimondani a csipkebokor-látomásnál kinyilatkoztatott isteni tulajdonnevet („Én vagyok az, Aki vagyok” Kiv 3,14).Az Újszövetségben viszont Jézust illeti az Úr megszólítás. Péter ezt most még nem hangsúlyozza, de a következő percekben már föl fogja fedni az egyik legszentebb tudnivalót, a mi Urunk Jézus Krisztus titkát. Így vezeti be a róla szóló szentbeszédjét, és kellő ószövetségi alátámasztással elindíthatja a hallgatók meggyőzését. Nagy szükség is volt erre, mert hiszen Jézust mint csalót ítélték el a zsidó vezetők, és a nép megszokta, hogy nekik hinni kell. Péternek tehát nagyon megfontoltan kellett beszélnie, nem elriasztani hallgatóit, hanem logikusan rávezetni a színtiszta igazságra.