MAGYAROK NAGYASSZONYA 2.

MAGYAROK NAGYASSZONYA
Szűz Mária Jézus Édesanyja

 
Géza magyar fejedelem aggódott népe jövője miatt. Nem született fia, és attól félt, hogy fiúörökös híján a rokonság olyan férfi tagja örökli a hatalmat, aki ragaszkodik a törzsi szervezethez. Isten különleges álommal tüntette ki. „Egy éjjel csodálatos fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodj meg, Géza, én Mária vagyok, az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok.” (Rajzani írása Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum, Tom.1.583-584) Mit mond Szűz Mária Gézának, nekünk és minden embernek? Jézus a Nap, a fontos, én csak a holdja vagyok, a szolgálóleánya. A megtestesülést hirdető angyaltól tudtam meg, hogy kegyelemmel teljes vagyok, tehát minden kiváltságom és méltóságom kegyelem, azaz Isten természetfölötti ajándéka. A Szeplőtelen Fogantatás, a szűzi anyaság is, amiről Izajás próféta (7,14) és az angyal beszélt (Lk 1,34-35). Anyává lenni a természet rendje szerint a legszebb női hivatás. Ezért mondta az Erzsébet: „Áldott Vagy te az asszonyok között” (Lk,1,42) Dávid király késői unokája vagyok, hiszen a Megváltó Dávid Fia kell, legyen (Mt.21,9). Ezért „az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk,1,32-33) Dávidnak üzente az Úr: „Én hoztalak el téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy” (2Sám,7,8), én pedig magam mondtam Isten követének: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk,1,38) Egyikőnk sem feledte el, hogy az Úr szolgái vagyunk. „Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni” (Lk,1,31) Ebből a szent névből megtudtam, hogy Ő lesz a Megváltó, a Magasságbeli Fia, tehát személy szerint Isten. Ezért én Isten Anyja vagyok, mert akit szültem emberként, az valóságos Isten. Ezt erősítette meg az efezusi zsinat 431-ben. Mint Megváltó a tőlem kapott testét áldozatul hozza majd a szenvedéseiben és halálában. Ezt is jól tudtam, mert a názáreti zsinagógában őriztük Izajás könyvtekercsét, ahol a próféta erről szemléletesen ír. Aggályom volt: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal azt felelte: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” (Lk,1,34-35) Ezután vállaltam, hogy az Isten Fiának édesanyja leszek, világra szülöm, és mindenben igazi édes-anyaként állok mellette küldetésében is. Szolgálni kezdtem: elvittem Erzsébet rokonomhoz, aki az angyal szerint hat hónapja áldott állapotban volt. A két öreg szülő segítségre szorult. Házimunkám mellett magzatom eszköze voltam, hogy Erzsébet magzatát a megszentelő kegyelemben részesítse. Ezt érzékelte a magzat és az édesanyja is. Erzsébetnek a Szentlélek adta tudtára, hogy én viszont az Úr anyja vagyok. Nagyon megörültem, hogy szent titkom így jutott napvilágra.(Lk,1,39-45) Visszatérve Názáretbe elkezdődött a szenvedésem. Vőlegényem, József, nem értette, mi történhetett velem? Az Úr angyalt küldött hozzá, hogy fedje fel neki az igazságot (Mt.1,19-25) Fiam születése a kimondhatatlan nagy öröm mellett létünk bizonytalan volta miatt sok fájdalmat okozott. A bölcsek látogatása boldogított, mert nyilvánvaló lett, hogy Fiam a csillagok és a népek Ura, de egy földi király gyermekgyilkos gonoszsága megrémített Jó volt tudni, hogy Fiam biztonságban érzi magát ölemben, egyre szebb emberi tudattal látja meg édesanyai szolgálatomat. Mindez így folyt boldogan Jézus harminc éves koráig. Utána sem szűnt meg édesanyai szeretetem, de megértettem, hogy háttérbe kell vonulnom, mert a Fiam a Mennyei Atyja ügyében akar munkálkodni.