MAGYAROK NAGYASSZONYA 3.

MAGYAROK NAGYASSZONYA
A Mennybe vitt Szűzanya

 
Már VIII. század közepétől, Damascusi Szent János egyházatya írásából tudjuk, hogy Mária elalvása = Dormitio Mariae címen egyházi ünnepe volt. Ezt a latin Egyházban Assumptio Mariae-nek, vagyis Mária fölvételének nevezzük. Ez az ünnep két titkot is hirdet: az Úr a Szűzanyát testével együtt vitte a mennyországba, és a Világmindenség Királynőjévé koronázta. A X. századból értékes írásos emlékünk van a mennyben élő Szűzanyáról. Géza magyar fejedelem nyugtalankodott a fejedelmi hatalom jövője miatt, mivel nem volt fia. Ekkor álmában egy gyönyörű Úrnő jelent meg mennyei fényben ragyogva, égi udvartartással kísérve. „Én vagyok Mária, annak a Jézusnak Édesanyja, akiről már sokat beszéltek neked a keresztény papok.” Mint túlvilági hatalom birtokosa ígérte meg, hogy a fejedelemnek fia születik, királyi hatalma lesz, sok jót tesz Jézus kedvéért, ezért királynői hatalmával örökre védelmébe fogadja a magyar népet. Géza fejedelem fia, I. István király, Mária mennybevitelének ünnepére, minden év augusztus 15-ére országa népét nemzeti zarándoklásra hívta Székesfehérvárra. 1038. augusztus 14-én végrendeletben neki ajándékozta egész országát. A Római Katolikus Anyaszentegyház a Szűzanya testben történt mennybe vételét végleges, tekintéllyel megerősített tanításként, dogmaként akarta meghatározni. Ezért XII. Pius pápa 1948-ban elrendelte, hogy minden katolikus püspök és szerzetes főelöljáró tartson vizsgálatot: „Vajon ti, Tisztelendő Testvérek, kiváló bölcsességetekkel és okosan úgy vélitek-e, hogy a Boldogságos Szűz Mennybevételét elő lehet-e adni, mint a hit dogmáját és meg lehet-e határozni, és vajon ti, papjaitokkal és népetekkel együtt elfogadjátok-e?” (AAS 42/1950) Miért volt szükség erre a körkérdésre? Azért, mert minden katolikus egyházi tanítás a kinyilatkoztatásra támaszkodik, a Katolikus Egyház Tanítóhivatala arra kapott megbízatást Jézustól, hogy a Szentlélek irányításával Isten kinyilatkoztatott igéjét, hirdesse és magyarázza tévedhetetlenül. A Szentírás és a Szenthagyomány a kinyilatkoztatás két forrása. A mennybevétel tanítása nincs benne, a Szentírásban, de a Szenthagyományban igen, hiszen ennek utolsó lejegyzője a Keleti Egyházban Damascus-i Szent János. Viszont a Szentatya minden kétséget ki akart zárni, ezért kérte az élő Egyház egyetemes véleményét. A püspökök mindkét kérdésre szinte matematikai egyöntetűséggel nyilvánították egyetértésüket. Az Egyház rendes Tanítóhivatalának ilyen egyetemes megegyezéséből biztos és szilárd érv meríthető annak bizonyítására, hogy a Szűz Mennybevétele Isten által kinyilatkoztatott igazság, mert az egyetemes egyház nem tévedhet, a Szűz testére is kiterjedő megdicsőülése, pedig máshonnan, mint a kinyilatkoztatásból nem ismerhető meg, minthogy olyan tényről van szó, amelyet sem érzéki tapasztalattal, sem puszta emberi értelem útján nem lehet megismerni. Ha tehát az Egyház egyöntetű egyetértéssel tartja Mária mennybevételét, (minden püspök papságával és népével, amihez a pápa hozzájárul), akkor ennek Istentől kinyilatkoztatott igazságnak, kell lennie még akkor is, ha nem lenne világos, hogy hol és hogy van meg ez a kinyilatkoztatásban. A hit szabálya ugyanis az Egyházi Tanítóhivatal, ami nem pusztán emberi igyekezeten alapszik, hanem a Szentlélek vezéreli a hitletétemény őrzésében, megóvásában és magyarázatában.” (Takács József Dogmatika, 631) 1950. november 1-én elhangzott XII. Pius pápa ajkáról: „kijelentjük, nyilatkozzuk és meghatározzuk, hogy isteni kinyilatkozás hittétele az, hogy a Szeplőtelen Istenszülő, mindenkor Szűz Mária, földi életének végén, fölvétetett testével és lelkével a mennyei dicsőségbe” (D 3032) Az Egyház tehát nyitva hagyja azt a kérdést, hogy Mária meghalt-e és rögtön feltámadt, vagy halál nélkül vitetett a mennyországba. A Szeplőtelen Fogantatás erre módot adna.