Irgalmasság Éve 2.

A harmadik magyar keresztény évszázad sok kemény gondot okozott hazánknak. II. András király Merániai Gertrúdot vette feleségül. Mindkét család bőven okozott nehézségeket a magyarságnak. A vagyonnal való visszaélések zavarták a hagyományos magyar életet. A vagyoni visszásságok rendezésére adta ki II. András (Endre) király az úgynevezett Aranybullát, amely arany pecsétjéről kapta a nevét. A birtokviszonyok, a tisztséget viselők rendjében is szigorításra volt szükség. Az állami viszonyokat évszázadokra rendbe tette a bulla. A királyi pár nem éppen keresztény és ősi magyar erkölcs szerinti élete miatt lázadás robbant ki. Gertrúd királyné merénylet áldozata lett. Négy éves kislányukat, Erzsébetet Türingiába eljegyezték, de jövendő vőlegény meghalt. Lajos az öccse szívesen megkéri a kezét, ha annak ideje elérkezik. Tiszta szerelmük házassággal pecsételődött meg. Erzsébet már kislány korában sokat segített a szegényeken. Ezt a csodálatos erényt gyakorolta a wartburgi sziklás hegytetőn a hercegi várban és a hegy lábánál meghúzódó szegénynegyedben, ezt folytatta hercegnéként is. Férje egy keresztes háborúban fiatalon meghalt. Ennek hírül vétele után, karácsony szentestjén gyermekeivel együtt kiűzték Wartburg várából,de a nyomorúságos Eisenach lakói, Erzsébet állandó pártfogoltjai sem merték az üldözött családot menedékkel várni. Így a szentestét kénytelen volt egy üres disznóólban eltölteni. Sem akkor, sem máskor nem állt bosszút senkin. Amint férje barátai visszatértek a Szentföldről, Erzsébetnek visszaadták a hercegi várat és vagyont. Erzsébet jogos örökös legidősebb fiának biztosította a hercegséget, ő maga viszont koldusszegényen jótékonykodott tovább. Császári házasságot kínáltak fel neki, de özvegyen is hű maradt egyetlen szerelméhez. Kórházat alapított és tartott fenn, személyesen ápolta betegeit. 24 évesen halt meg. Még ma is őt tartja a világ közvéleménye a Boldogságos Szűzanya után a legvonzóbb női szentnek. Assisi Szent Ferenc III. rendjének lett a tagja, és a III. Rend női védőszentjeként tisztelik világszerte.Az édesanyaság a világon mindenütt az egyik legnagyobb érték. Édesanyám utolsó, hatodik szülötte vagyok, én tudtam legérzékenyebben átélni, hogy még engem is megszült, holott volt már előttem két lánya és három fia. Ennek ellenére olyan jó érzés töltött el, amikor utánozhatatlan hangsúllyal engem szólított imígy: Kisfiam! Aztán száznyolcvan cm-re magasodva is én maradtam a kisfia. Ifjú káplánként meglátogatott drága édesanyám első kápláni helyemen, Zalaegerszegen. Akkor már volt a városnak helyi járata a nagyállomástól talán Andráshidáig. Édesanyámat le tudtam ültetni, én meg álltam mellette mint egy testőr. Az édesanyás szeretett többször megszólalt belőle: Kisfiam! Mivel ez nekem természetes és boldog élmény volt, vígan beszélgettem vele. Egyszer ismét felhangzott a félhomályban: Kisfiam! Aztán rövid csend, majd egy női hang diadalmas megállapítása: „Nem is olyan kicsi az a fiú!” Aztán kedves kacagás. Talán akkor született meg bennem ez a kérdés: Miért ragaszkodott Urunk Jézus a teremtés kezdetén, hogy újra szülessék, hangsúlyozottan „asszonytól”? Amikor már magyarul kezdtük mondani a miseszövegeket, köztük a hosszabb Hiszekeggyel: „Aki az Atyától született az idő kezdete előtt”, akkor kétezer év múlva egy hosszúra nőtt káplán szívével együtt meg akarta kóstolni: milyen érzés emberszívvel kilenc hónapig egy édesanya szűzi méhében növekedni, megérezni neki,az isteni Személynek, hogy a végtelen istenatyai szeretetre születve, egykor embernek is meg fogok születni egy édesanyától.