Advent 1. hete Szombat

Advent 1. hete Szombat
Iz 30,18-21.23-26; Mt 9,35 - 10,1.6-8
„Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget"

Jézus teljes odaadással teljesítette az Atyától kapott küldetését. Ez a küldetés elsődlegesen a zsidó néphez szólt. Ezért nem ment ki az ország területéről a pogányok közé, hogy ne csorbítsa a választott nép jogait. A tanítást általában a zsinagógákban gyakorolta. Az örömhír terjesztése pedig a zsidóság ősi falvaiban és városaiban zajlott. Mi volt ez az örömhír? Isten a szegények gondviselője: enni ad az éhezőknek, meglátja, megsajnálja a bajbajutottakat, és meggyógyítja a betegeket. Volt azonban más segíteni való is. A szegény emberek élete kevés örömet nyújtott. A gazdagok egy része ugyan nem szerette a megszálló római birodalom képviselőit, de el kellett tűrniük a politikai főhatóságot. A szegény néprétegekkel viszont nem törődött senki. „Mikor Jézus a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Erre így szólt tanítványaihoz: Az aratni való ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába." (9,38) Jézus tehát saját szemével felméri a lehetőségeket és elérkezettnek látja az időt, hogy választott apostolait felruházza hatalommal. „Ezután magához hívta tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt:" (10,1) Az Úr tehát a Messiáshoz vonzza a szegény embereket, akik maguk nem képesek megoldani nehézségeiket, uraiktól pedig hiába vártak valami üdvös kéznyújtást. „Menjetek. Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek és hirdessétek: Elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!" (6-8) Mintha a legújabb kor embereihez szólna Jézus. A szegényeknek megmondja nyíltan, ne legyenek hiú reményeik olyan vezetőkben, akik a pénzükön mindent meg tudnak szerezni, de arra már nincs gondjuk, hogy a kisemmizetteknek jogokat és anyagi lehetőségeket biztosítsanak. Ez azért baj, mert erre kaptak Istentől nagyobb tudást és több anyagi lehetőséget. A felelősségüket fenntartva Isten maga siet segítségére szegény gyermekeinek. Milyen jó, hogy egykoron a mélyen hívő költőink jól tudták ezt. Arany János milyen gyönyörűen fogalmazta meg Az első lopás című. versében: „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen, felfogja ügyét a jó Isten" Mennyire más volt az ilyen megnyilatkozás, mennyire okosabbak voltak azok a bajbajutottak, akik a hit szavát hallgatták meg, nem lelkiismeretlen alakokét, akik akár sorstársaktól, akár felső körökből kaptak biztatást, hogy lopjanak! Akik kitalálták, hogy van „megélhetési bűnözés", vagy különbséget lehet tenni a jog szerint húszezer forinton aluli lopásokkal. Egyedül jó eligazítást csak Isten ad.