Advent 1. hete csütörtök

Advent 1. hete csütörtök
Iz 26,1-6 Mt 7,21.24-27
„Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget" (Iz 26,2)

Izajás próféta a Kr. 8. században élt. Júda fővárosa akkor a dávidi központ, Jeruzsálem volt. Akkor ezt a várost a terjedő bálványimádás ellenére is még türelemmel viselte el az Úr. Az északi tíz törzsből álló Izrael állam Damaszkusszal szövetkezve meg akarta leckéztetni Jeruzsálem királyát, Ácházt. Isten akkor még megvédte a szent várost, de a félig-meddig bálványozó királynak Izajás prófétával megüzente, hogy most még megmenti a pusztulástól, de majd egy évszázad múlva lerombolják a Jeruzsálemet, és csak bő évszázad múlva építik újjá. Ekkor már utalt arra is a próféta, hogy elküldi Isten az Ábrahámnak megígért Messiást, aki egy szűztől születik, és a neve Emmánuel lesz. (Iz 7) Arról is nagyon sokat ír, hogy Jeruzsálem nem lesz majd birodalmi központ, elveszti saját országa felett is az uralmat. Majd amikor eljön az Emmánuel, rettenetes kínokkal fosztják meg életétől, (vö. Iz 52,13-53,12) Ez a szörnyű szenvedés azonban nem lesz hiábavaló, mert a Messiás a zsidókat is megváltja bűneiktől szenvedése, vérontása és halála által, meg az összes embert, a világ minden népét és nemzetét is. Akik hisznek benne, azokat Isten boldog örökkévalósággal áldja meg. Ennek az érzékletes leírása a mai olvasmány. „Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal is bástya. Nyissátok meg a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget. Szándéka szilárd, megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban örökkön örökké, mert az Úr örök Kőszikla. Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő v árost megalázza, földig alázza, porba sújtja. Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei" (Iz 26,1-6) Mindez már a Messiás vérének köszönhető öröm. Ő azért ontotta ki drága vérét, hogy ezt az örömöt minden népnek megserezze: az utolsó vacsorán indokolta így: „V egyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! "Városaink, falvaink mostani hűsége lesz alapja az örök boldogságnak, ha a Szent Vért mi is rendszeresen magunkhoz vesszük a szentáldozásban.