Advent 1. hete Szerda

Advent 1. hete Szerda
Iz 25,6-10; Mt 15,29-37
A messiási lakoma

Urunk Jézus többször is megpróbálta érzékelhetővé tenni számunkra a mennyei boldogságot. A lakodalom volt erre a legalkalmasabb kép. Bőséges enni és innivaló, vidám beszélgetés, fény, dal (6) Az Ó és az Újszövetségi Egyház sorsa bizony sok szenvedést is jelentett. Ezért a beteljesült öröm, a végleges boldogság fontos a kinyilatkoztatásban, mint vezérmotívum: ide jutunk el halálunk után egyénileg, és a végítélet után az egész Egyház Ebben nemcsak a zsidóság vesz részt, hanem minden nép, amelyik megtért:„leveszi a hegyről a gyászleplet és a leplet, amely minden nemzetet elborított.”(7) „Örökre megsemmisítem a halált” (8) A halál a sors tragédiája, a szomorúság szinonimája. A gyásztól megszabadult világ felszabadultan ünnepel. Ekkor rádöbben majd mindenki, hogy az öröm nagy oka az Isten. Keserves emlékek sötét hátteréből ragyog majd fel ez az igazság: az emberek telerakták gyalázattal az életet, könnyek árját indították napról-napra. Most eltűntek a gonosz, önző szenvedtetők, és maradt a jóságos Isten. Feltör majd a boldog ráébredés a szívekből: mennyi ostoba pótléktól reméltünk boldogságot, csak derengett talán a tudat, hogy ezek nem az igazi öröm forrásai. Az igazi, csak az Isten. Ez ott már nyilvánvaló lesz. Milyen okos az az ember, aki ezt már itt is tisztán látja, e szerint él, és biztos a célban.