Irgalmasság Éve 5.

Béla király,a történelem szakirodalmárai szerint nem volt nagy hadvezér, megszenvedte hazája, hazánk szörnyű pusztulását a XIII. század közepén. A szenvedésénél nagyobb volt az örök Istenbe vetett hite, és a Magyarok Nagyasszonyához fűződő három évszázados bizalma. A királyi pár közösen ajánlotta föl születendő ötödik gyermeküket engesztelő áldozatul a haza megmentésére. Igen rövid idő kellett ahhoz, hogy az idők és a csillagvilág Ura válaszoljon: fiam, az emberek nem érnek rá veled törődni, mert mindegyik ország fél a tatár áradattól. Te nem féltél nekik ellentmondani, és minden emberi lehetőségben csalódtál, de az utolsó percben megtaláltad az egyetlen megoldást: a belém vetett hitet. Ami most és később is egyetlen biztos segítség lesz. Fiam földi életében nyíltan tanította: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18,20) Amikor a tanítványok nem tudtak kiűzni egy gyerekből egy ördögöt, „Jézus ráparancsolt s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ezt felelte: Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen” (Mt 17,18-20) A király  és felesége születendő gyermekük felajánlásával megmentette hazánkat egy pogány nagyhatalom további rombolásától, esetleg teljes elpusztításától. Hatvan évvel a tatárok hirtelen kivonulása után újjáépült hazánk, de az Árpádházi királyok férfiága  III. Endre elhunytával kihalt. Új dinasztiát kellett keresni. A francia Anjou királyi család itáliai ága szívesen jött a római pápa ajánlásával. Károly Róbertet fia, Lajos követte a trónon. Az uralkodása alatt volt hazánk területe a legnagyobb: „Nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma s birtoka, magyar tenger vízében hunyt e észak, kelet s dél hullócsillaga” A hős és okos Anjou Lajost akkor is, most is szívesen emlegetjük mai napig a „Nagy Lajos király” néven. Két lánya született: Mária és Hedvig. Mária magyar, Hedvig lengyel királynő lett. Még Nagy Lajos életében történt hogy a tatárok újra hazánkra törtek. Arany János Szent László című verséből idézhetünk egy-két magyar és szent hitű epizódot: SZENT LÁSZLÓ: „Monda Lajos, a nagy király: Eredj szolgám, Laczfi Endre! Küldj parancsot, mint a villám, s köss nehéz szablyát övedre! A tatártól nagy veszélyben forog Moldva, ez a véghely. A tatárra veled menjen tízezernyi lófő székely” A nádor teljesíti a parancsot. Elkezdődik az ütközet.  A székelyek vitéz módon harcolnak, de erős a tatár nyomás. És ekkor a hívő magyar Laczfi nádor felkiált: „Uramisten! És Szent László!” Nagyváradon a téren álló emlékmű az égből kapott parancsot: Gyerünk az erdélyi harctérre! A kőparipa ledobja kőlovasát, a templomi szarkofág fedele felpattan, László király megelevenedik és döngő léptekkel nyerítő lovánál terem. „Egy ugrás a Kálvária, és kettő a Királyhágó”, aztán már csattog az ősi harci bárd, éppen amikor Laczfi felsóhajt ismét: Uramisten és Szent László!” A Szent Lovag elől  menekül a tatár, ha tud. Aztán megtér, keresztelkedik és hitet tesz az idős tatár vezér: „Nem a székely, nem is Laczfi, kit Isten soká megtartson, Hanem az a László, László, az győzött le minket harcon” Nagyváradon  pedig ujjongva  leli meg a templomszolga a megizzadt szent testet.