Évközi 14 hét kedd

Évközi 14 hét kedd           
Ter 32, 23-33; Mt 9, 32-38
„Ne Jákobnak nevezzenek ezen túl, hanem Izraelnek!”

Amikor Jákob hosszú történetének egy újabb epizódját olvastatja az Egyház a szentmisében, a mára kijelölt isteni üzenet előtt röviden nézzük meg, hogy alakult ki Jákob tizenegy fiút számláló családja, amíg nagybátyjánál, Lábánnál szolgált annak két lányáért, azok szolgálóiért és bárányban kimért anyagi béréért. Fontos ismeretek és jól érzékeltetik az Istentől megáldott ember, az Úrtól megígért nagy nép közvetlen gyökerének kialakulását. Amikor Jákob Ézsau elől menekülve megérkezett édesanyja, Rebekka bátyjához, befogadta házába, és pásztorként alkalmazta. Lábán gazdag ember volt. Kicsit ravasz, de Jákobot sem ok nélkül nevezték el születésekor ezzel a névvel, ami csalót jelent. Jákob beállt a munkába. Megszerette nagybátyja kisebbik lányát, a nagyon szép Ráchelt. Feleségül is kérte. Nagybátyja szívesen adta lányát, de a kor szokása szerint meg kellett fizetni az árát. Hét évi borjtárkodásba került. Amikor a kiszabott idő letelt, megtörtént a házasságkötés. A fátyol mögött azonban az idősebb lány, Lea rejtőzött. Leát kis hibája miatt Jákob kevésbé szerette, nem őt választotta, ezért apósánál reklamált, aki arra a szokásjogra hivatkozott,  hogy előbb az idősebb lánynak kell férjhez mennie. De sebaj, letelik a nászhét, megkapod Ráchelt is, és utólag érte is hét évig dolgozol. Jákob elfogadta az egyességet. Isten, termékennyé tette Leát, bezárta viszont Ráchel méhét. Akkor a férfiak elsősorban a házasságot családalapításnak tekintették. Jákob őrizte Ráchel felé szerelmét, de egyre jobban értékelte, hogy Lea három év alatt hat fiút szült neki. Később Ráchel is szült neki egy fiút, Józsefet, aki tehetsége miatt apja kedvence is lett, majd később Egyiptom alkirálya. Jákob tizenkettedik fia is Rácheltől született: Benjamin. A két feleség vetélkedett egymással, ezért Ráchel a szolgálója által kívánt gyermekhez jutni. Példáját nővére is követte, két-két fiút szültek a mellékfeleségek. Így alakult ki Jákob családja, és rajta keresztül kezdett beteljesülni Isten ígérete, amit Ábrahámnak adott: nagy néppé teszlek. Ők a zsidóság törzsalapítói. A másik álma Jákobnak az volt, hogy az áldásban neki biztosított szülőföldre ne szegény emberként kelljen visszatérnie. Az akkori birtok a lábas jószág, a nyáj volt. A tizennégy év eltelt, már bérért dolgozhatott. Apósa ügyeskedéseit a nyáj szaporulatánál ő hasonló módon fürge ésszel a maga javára fordítva meggazdagodott, és egy alkalmas időben családjával, pásztoraival és nyájaival megszökött apósától. Elérkezett szülőföldje határához, a Jabbok folyóhoz. Még hajnalhasadta előtt felkelt, átvitte mindenét a gázlón, három nyájat előre küldött, hogy bátyját, Ézsaut kiengesztelje, aztán visszament a Jabbok túlpartjára. Ott újra megjelent neki Isten. Birkóznia kellett hajnalig. Így akarta Isten meggyőzni, hogy bírni fogja a további küzdelmeket is az ígéret földjén, mert mellette lesz, segíti küldetése teljesítésében. Ugyanúgy kapja majd a Gondviseléstől az irányítást és a szükséges kegyelmeket a történelem során a tizenkét fiúból sarjadt komoly nép. Ezért adja a Jákob név helyett az Izrael nevet: Istennel küzdő. Ezért hangsúlyozzák a mostani leszármazottak, hogy ők Ábrahám utódai, de egészen pontosan izraeliták, mert Ézsau utódai nem örökölték a meghatározó áldást, az Isten népe igazi, nagy örökségét.