Keresztfához megyek 5.

5.Feltekintve a mérhetetlen csillagos égre azon elmélkedünk, hogy a Teremtő Isten az emberek életforrásává rendelte a napot. A többi csillag csak villog, de a napunk óriási hélion gáz tartalékát nem kímélve másodpercenként öt-hat tonna mennyiséget robbant fel. Amíg a túlforró energiamennyiség kitüremkedik a nap felszínére, sok hőt és fényt veszít, de töméntelen növény, állat és ezek gazdája a hétmilliárd ember nyeli az ingyen energiát és szeme lát a sugarak fényénél. Máskor is volt napfogyatkozás, de az Élet Ura ember testének gyilkosai óriási bűnt követnek el, mikor az Isten kedves városából kitoloncolt Messiást istengyalázással vádolják. A pogány Pilátushoz kísérve követelik, hogy minősítse római rabszolgává, katonáival űzesse ki Júdea tartomány fővárosából a Golgota tetején kijelölt rabszolga kivégző helyre. Mindehhez követelik, hogy istenemberi, csodatévő kezét, a jótevők útját járó lábát pedig idomtalan, kovácsolt vasszögekkel rögzítsék a tömör olajfából ácsolt kereszthez. A Nap égitest. Se nem lát, se nem hall, de a mindenek Ura megérezteti vele az emberi gonoszság borzalmait. Ezért írta az ihletett szerző az előző versben: „a Nap elsötétedett, ennyi kínt nem nézhetett. Borzadván rengett a föld. Sírt, kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben, de gyötrelmed nagyobb volt” (4) Hogyne lett volna mindennél nagyobb az Édesanya fájdalma. Hisz általa teljesedett be a több mint hétszáz éve Izajás próféta ajkáról elhangzott jövendölés:„Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?  Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,13-14) Akkor Izajás próféta szállt szembe a bálványozó Ácház királlyal, itt a kereszt alatt a Megváltó Édesanyja néz szembe a megvalósult jövendöléssel:„Ne félj, Mária!  Kegyelmet találtál Istennél! Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Dávid házán örökké, s országának nem lesz vége”(Lk 1,30-33) Most pedig „a nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: Másokat megmentett – mondták - most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja” Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magadat és minket is. A másik rászólt: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban. Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban. A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét” (Lk 23,35-46)