Sirák Fiának Könyve 32.

Az uralkodó hivatala

 
A Teremtő legkedvesebb teremtménye az ember. Az Atya egy magán kinyilatkoztatásban 1932.július 1-én Francia-országban megjelent egy fiatal nővérnek, Eugénia Elisabetta Ravasionak. Üzenni akart általa az egész emberiségnek: „Béke és üdvösség –mondta—e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem (Jézus Krisztus) és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és megmenthesse!” (Az Atya szól gyermekeihez) Felidézi örök tervét: „Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják” Amikor évmilliók alatt megteremtette, kialakította, termővé tette a beláthatatlan csillagvilág egyik naprendszerének harmadik bolygóját, hogy az életet is megteremtse rajta, a megszámlálhatatlan növény és állat fajt is létrehozta, egy óriási oázist kertté alakított, ekkor a kész otthonba beleteremtette az embert. „Az embert férfinak és nőnek teremtette. Megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1, 27-28) Amikor az évszázadokig élő emberek családjai komoly törzsekké, majd népekké terebélyesedtek, kezdték valóban betölteni a föld színét, nemcsak Ábrahámnak, más törzseknek is gondoskodniuk kellett országokat alapítani. A legtöbb nép megszállt egy-egy földrészt és országot szervezett. A zsoltáros azonban figyelmezteti a szétszórt népeket: „A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! A föld határai erről emlékeznek, és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni, nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélek majd az eljövendő nemzedéknek, igazságosságát hirdetik a jövő népének: Ő vitte ezt végbe. (Zsolt 22,26-32)-„A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve” (Sir 10,1) Jetró, Mózes apósa, leányát, Szippórát, Mózes feleségét és két fiúkat, Gersomot és Eliezert elvitte Mózeshez, hogy együtt legyen újra a család. Egyik reggel Jetró odaállt Mózes közelébe, és figyelte az előtte álldogáló népet.„Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ott ácsorog előtted? Mózes így válaszolt apósának: Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését. Mózes apósa erre megjegyezte:Nincs rendjén, amit csinálsz. Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes elöljáróivá. Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd” (Kiv 18,14-22) „Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is. Az ostoba király tönkreteszi a várost, okos vezetéssel a város gyarapszik. A földkerekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt. Az Úr kezében van minden sikernek a kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hozójának”(Sir 10,2-5) Miért lenne kivétel a népvándorlás? Ahol nincs istenhit, nem imádkoznak alázattal és tiszta szívvel, ott ne várjanak sikert.