Keresztfához megyek 4.

4.A nap elsötétedett, ennyi kínt nem nézhetett! Borzadván rengett a föld.  Sírt, kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben; de gyötrelmed nagyobb volt”

Isten csodálatos bölcsességgel tervezte meg a világmindenséget.  A mi naprendszerünk az igazán jó megismerhető, hisz közel van hozzánk, sok évezredes megfigyelés vezette a rejtélyek megoldásán töprengőket. A legősibb elképzelés szerint a föld állt a naprendszer központjában és körülötte keringett a nap a bolygók egy nehezen érthető pályán, de precízen és öröktől fogva.A tudósoknak rá kellett döbbenniük, hogy az a sok különböző elképzelés, sehogy sem közelít az ésszerű megoldásokhoz. A világmindenségnek nem a mi földünk a középpontja, de még a mi naprendszerünknek sem, amely nem is a legnagyobbak közé tartozik. Központja a Napunk, körülötte kering kilenc bolygója azonos keringési síkon rend szerint: Nap, Merkur, Vénusz, Föld, Mars,mint belső bolygók. Viszonylag nagyobb távolságra a külső bolygók kifelé haladva egyre szélesebb távon: Jupiter, Saturnusz, Uránusz, Neptunusz és a Plútó. Nem régen még egy kis bolygót is hozzá tartozónak ítéltek meg a csillagászok. Az ősi elképzelés lényege azonban megmaradt: ismeretlen időben egy végtelenül okos (mindentudó) és lény: mindenható az egy Isten hozta létre, teremtette a csillagvilágot, milliárdnyi tejútrendszert, mindegyikben milliárdnyi csillaggal. A mi naprendszerünk egyik csillaga, a kihűlt külső rétegével és a Napunktól százötven millió kilométerrel harmadik belső bolygójával az egyetlen olyan csillag, amelyiknek a Naptól való távolsága a nap hőjét alkalmasan lehűti, hogy éltető energiát jelentsenek a nap hősugarai, amelyek változó nap és éjjel beosztással embernek, állatnak és növényzetnek életet tudnak biztosítani. Hitünk tanítása szerint Isten ide teremtett növényzetet, állat-világot és lelkes embereket. Végtelen jóságában az embereket gyermekeivé fogadta és szellemi létű angyalaival együtt az érzékelésünkön kívül eső, mennyországnak nevezett végső helyre és állapotra hívott meg. Az embereknek a földi élet idején a szeretet és igazság gyakorlásával kell érdemeket szerezni, hogy a mennyországba bejuthassanak. Akik nem értik és nem végzik becsületesen a felkészülést, haláluk után nem a mennyországba kerülnek, hanem a pokolba. A bűnös emberek megváltására Isten a szellemi szüléssel szült Fiát emberré is tette és a bűnök bocsánatára szenvednie kellett. Meg kellett halnia, majd harmadnapra feltámadott. Ebben egy csodálatos édesanya működött közre, akinek a szörnyű fájdalmak közepette édesanyás szeretetével kellett segítenie.