Keresztfához megyek 1.

1.„A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak, ó Szűzanya, Fájdalom közt bágyadozva, Tőr veré át lelkedet”

Mária, Joachim és Anna elsőszülött leánya tizennégy éves lehetett, amikor a mennyből küldött angyal, Gábor, betoppant szobájába, ahol imádkozott. Szent Lukács evangélista magától, Máriától értesült erről a fontos eseményről harminc-negyven év múlva. „A hatodik hónapban (az után, hogy ugyanez az angyal Jeruzsálemben járt a zsidók újjáépített templomában, hogy Keresztelő Szent János születéséről értesítse Zakariás zsidó papot, akivel nehezen tudta elhitetni, hogy aggastyánként fia fog születni kilenc hónap múlva) Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!  Áldottabb vagy minden asszonynál. E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez?” (Lk 1,26-29) Mi zavarta Máriát a köszöntésben? A mennyei angyal a földre érkezik. Tudja, kihez küldetett. Megtalálta Zsidó országot, benne Galilea tartományt és Názáretet is. Láss csodát: olybá tűnik, hogy éppen a nevét nem tudja? Ezt mondta helyette: Kegyelemmel teljes. Az angyal közölni akarta vele, hogy majd másfél ezer év múlva megfogalmaznak egy nagyon szép imát. Az elejét az akkor új szerzetesek, a domonkosok írják: Üdvözlégy, Mária! Kegyelemmel teljes! Talán attól féltek, hogy a hívek nem tudnak arról, hogy Isten sok fontos ószövetségi embernek új nevet adott, amikor rábízott egy küldetést: Például az igaz Isten kiválasztotta Ábrámot, hogy nagy küldetésre készítse fel: térjen vissza az egy igaz Istenhez, az élő, a mennyei Istenhez. Ehhez meg kell változtatnia csúnya, bálványimádó nevét, az Ábrám-ot. Az ugyanis azt jelenti: Az én apám Rám nevű bálvány. Új nevet kapott az igaz Istentől: Áb-rahám. A sokaság atyja (leszel) Mária neve sok-mindent jelenthet, de az Istentől kapott neve: Kegyelemmel teljes, csak őt illeti, mert az ősszülők által elvesztett megszentelő kegyelmet a lelkét teremtő Istentől azonnal megkapta. Az emberek közül egyedül Ő. Soha semmiféle bűnnel nem szennyezte be ezt a nagy kegyelmet! Ne feledjük:1858 februárjában, Lourdes-ban, Bernadette sokadik kérdésére: mi a neve? ezt válaszolta: „Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás” Ezt a kegyelmet rajta kívül nem kapja meg senki. Születendő Fia halála és feltámadása után, az általa rendelt keresztség szentségében adja vissza az ősbűnben elvesztett örökségünket. Ezt a reményt sugallja Gábor angyal további beszéde: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta és mondta neki:A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(30-38) Gyertyaszentelő Boldogasszony nagy ünnepén döbbenetes hír áll az újságok címlapján: „Senki sem élte túl a német repülőgép légi katasztrófáját, a százötven áldozat között nincs magyar” (Magyar Hírlap) Őszinte együttérzésen túl az a fájó kérdés feszenget, hogy az áldozatok közül mindenki részesült-e a keresztség szentségében?„A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek"