Az Irgalmasság Szent Éve 289.

„Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtára szolgájának, Jánosnak, aki tanúskodik Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről: mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket  prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van” (Jel 1,1-3) Jézus mennybe menetele után az első három evangéliumot hamarosan megírták. Az elsőt Máté apostol, akit Jézus a jól jövedelmező vámhivatal irodájából szólította el, hogy legyen követője. Amikor követői közül kiválasztotta fő tanítványait, akiket apostoloknak=küldötteknek nevezett és akiket arra nevelt, hogy állandóan a környezetében éljenek, minden szavát és csodáját hallják, lássák, az utolsó vacsorán papokká szentelte őket. Végig kellett nézniük Jézus szenvedését, kereszthalálát. Ezeket látva Jézusba vetett hitüket teljesen elvesztették. Húsvét vasárnap kora reggel a körükbe tartozó, szintén csalódott asszonyok Jézus sírjától hozzájuk futottak. Előbb a sírt őrző angyalok jó hírével, majd a feltámadttal személyesen találkozva az üzenetével (Mt 28,8-10) Siettek megvigasztalni az apostolokat is, de ők asszonyfecsegésnek minősítve nem hittek nekik. Jézus húsvét vasárnap este személyesen is megjelent nekik. Az igazi öröm, a hitük visszaszerzése csak akkor nyugtatta meg őket, amikor megmutatta nekik a szegek helyét és a lándzsa nyomát. Akkor talán nem gondoltak rá, hogy az egész emberiség majd ezekre az érintésekre támaszkodva kezd hinni Mesterükben. Bölcseleti alaptörvény: Semmi sem válik igazsággá az értelemben, amíg előbb az öt érzékszervünk egyike meg nem alapozza. (apostolok fizikai seb érintése és szemük tapasztalata Jn 20,19-23; Lk 24,36—43) A keresztségünk és a többi szentség azért vehető fel érvényesen, mert az apostolok keze és szeme a mi hitünk alapja is.Az első evangélium szerzője, Máté apostol; a másodiké Márk Péter apostol tanítását rögzíti. Lukács a harmadik evangélium szerzője a görög származású pogány. Pál apostol a mestere, Palesztínába utazik tanulmány útra, a Szűzanyától és más tanúktól is tanul. Mindhárman Jézusnak az északi országrészben, Galileában  történt működését ismertetik és csak a kereszthalál és a feltámadás júdeai részlet. Ezért nevezi őket a Szentírástudomány synoptikusoknak (együttnézők) A negyedik evangélium János apostol műve. Főként Jézus júdeai működését ismerteti.
Levél az ázsiai egyházaknak. Címzés. János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől. Ő szeret miket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Ámen. )”Én vagyok az alfa és az ómega, (a kezdet és a vég)”— mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható” (Jel 4-8) „Ez a három vers bevezetőül szolgál az egész könyvhöz. A kinyilatkoztatást Jézus adja, és róla is szól. A könyvet a szerző istentiszteleti felolvasásra szánta, és boldog lehet mind a felolvasó, mind a hallgató, mert Isten terveibe pillantanak be. Az események egy része ugyanis a megvalósulás állapotában van, vagy meg fog történni, azért mondja az idő közel van. János a könyvet a kis-ázsiai római tartomány hét egyházának címezi.