Évközi 24. hét péntek
Azok a pogányságból megtért keresztények, akik
kételkedtek a feltámadásban, saját előzetes ismereteikből, a hellenista
világképből és koruk pogány vallási hiedelmeiből próbálták megérteni Krisztust.
Itt van a keresztény hit legnagyobb nehézsége és egyben végtelen könnyűsége:
emberi ésszel lehetetlen kikövetkeztetni Krisztus misztériumát. Az ő megtestesülése
és földi élete, bűneinkért felajánlott halála és feltámadása olyan soha nem
volt esemény, amely minden emberi várakozást felülmúl, s amelyet ezért
lehetetlen előző vallási képzetekbe, fogalmakba, tapasztalatokba befogni, és
azokból megvilágítani.
Persze az újdonsült korintusi keresztények nem voltak
materialisták: nem a halál utáni életben kételkedtek, sőt egészen biztos, hogy
hittek a lelkek túlvilági életében. Inkább túlságosan is spiritualisták voltak,
mert az anyagot, a földi testet méltatlannak tartották az örök életre. A
megtestesülés és Jézusnak a feltámadásban örökkévalósult megdicsőült teste
radikálisan más valóságot és üzenetet közvetít, mint a korabeli – és ma újra
divatba jött – pogány vallási elképzelések, melyek közös vonása, hogy a
megváltást a fizikai testtől való megszabadulással azonosítják, mert számukra a
test elválaszthatatlan a bűntől és a szenvedéstől, márpedig ezeknek nincs
helyük a túlvilági életben. Krisztus halála és feltámadása ezzel szemben arról
ad kinyilatkoztatást, hogy az ember megváltása a bűnbocsánat, mely nem más,
mint a Szentlélek kiárasztása által végbe vitt új teremtés, mely a hit és a
keresztség által kezdődik meg bennünk, s ennek szerves folytatása,
következménye a holtak feltámadása. Nem a testi halál osztja tehát ketté
életünket egy földi, szenvedéssel teli, testben megélt és egy túlvilági,
szenvedésektől mentes, test nélküli szakaszra, hanem a bűn halálából való
feltámadás a választóvonal a régi, istentelen és kárhozatra szánt s az új,
megszabadult, istengyermeki életünk között.
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy mivel testben
jöttél el közénk, mi pedig megváltásod révén testestül-lelkestül lettünk Isten
gyermekei, azért a végső napon testünkre ugyanaz a dicsőség vár, mint a tiédre
az Atya jobbján. Tápláld bennünk, kérünk, szentségeiddel a kegyelmi életet, a
megdicsőült test örökkévalóságára nyíló életkapcsolatot Veled és Általad az
Atyaistennel a Szentlélekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése