Ferenc pápa apostoli útja elé – A katolikus kisebbség helyzete Grúziában

Ferenc pápa szeptember 30-án Grúziába utazik, ahol a katolikusok nagy várakozással és reménnyel telve készülnek a látogatására.

Grúziában a lakosság túlnyomó többsége az ortodox felekezet tagja. A grúz ortodoxok egy része úgy éli meg felekezeti hovatartozását, hogy azt nemzeti hovatartozása részének tekinti és ez a meggyőződés sokszor arra vezet, hogy más felekezetek híveiben az értékrendjét fenyegető veszélyt lát. Így van ez annak ellenére, hogy a katolikusok jelenléte a régmúltba, az 1054-es egyházszakadás idejére nyúlik vissza – ahogyan a muszlimok, az örmények és a zsidók jelenléte is.

Filippo Aliani kapucinus szerzetes 2013-ban költözött a grúziai Akhatsikhébe több pappal és szerzetesnővérel együtt, hogy újra felépítsék a katolikus közösséget Samtskhe-Javakheti régióban. Ezen a Törökországgal határos területen nagyobb katolikus közösség él. A korábban a Szovjetunióhoz tartozó Grúziában egyre növekszik a feszültség az ortodox többség és a kisebbségek, köztük a katolikus kisebbség között. A grúz katolikusok reménykednek abban, hogy a Szentatya látogatása előrelépést jelent majd az ökumenikus párbeszéd terén.

A kapucinusokat 1854-ben űzték el az országból, 2013-ban visszatérhettek ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy a lakosság 82 százalékát kitevő ortodoxok és az alig 1 százaléknyi katolikus hívő között idilli lenne a kapcsolat. Filippo atya az olasz Agensir hírügynökségnek elmondta, nagyon nehéz a katolikusok helyzete, eretnekeknek, szakadároknak tartják őket, és ez megnehezíti a párbeszédet. A katolikus egyházat a nyugattal, vagyis a liberális gondolatok terjedésével azonosítják.

Az egyik nagy probléma főként a fiatalokat érinti, mert a házassággal van kapcsolatban: mivel a katolikus közösség kicsi, nem ritka a vegyesházasság. „Ha ortodox templomban kötnek házasságot, ami az érintett családok nyomása miatt gyakran előfordul, akkor a katolikusokat újra megkeresztelik. Nem ismerik el a katolikus keresztség érvényességét, mintha egy másik vallás lenne” – magyarázta el a kapucinus testvér. Elmondta, hogy a fiatalok nem szívesen ugyan, de beleegyeznek. Az elszenvedett kényszer és az eltérő vallási hagyományok miatt azonban ezt követően sokan eltávolodnak mind a katolikus, mind az ortodox egyháztól. Sok katolikus szülő meg sem keresztelteti a gyermekét, hogy felnőttként szabadon választhassanak. Nem akarnak bonyodalmat okozni a gyermekeiknek, viszont ez is ahhoz vezet, hogy mivel nem tartoznak egy felekezet közösségéhez sem, eltávolodnak az egyháztól. Mindez egy olyan országban, ahol még érződik, hogy a kommunista évek alatt ellenségesen tekintettek azokra, akik gyakorolták hitüket.

Filippo atya elmondta, hogy sokan mondják magukat ortodoxnak vagy katolikusnak, de csak a családi hagyomány miatt. Vallásgyakorlatuk arra korlátozódik, hogy keresztet vetnek, ha elmennek egy templom előtt, vagy időnként meggyújtanak egy-egy gyertyát.

Nemcsak a katolikus közösség növekedése szempontjából tartja fontosnak az odafigyelést a jövő nemzedékekre, hanem azért is, hogy egy nyitottabb és toleránsabb társadalom épüljön fel Grúziában. „Sokat dolgozunk a plébániai élet fellendítésén, megünnepeljük a szentségeket, látogatjuk a betegeket és oratóriumot tartunk fenn. Olasz önkéntesek segítségével tavaly elkezdtünk nyári programokat szervezni és így kialakult egy fiatalokból álló csoport: katolikus, ortodox és örmény fiatalok járnak ide. Szeretnénk erősíteni az integrációt, a toleranciát, a kölcsönös megismerést és tiszteletet. És szeretnénk felkelteni a hit iránti vágyat azokban, akik nem gyakorolják a lelki életet.”

Sok grúz ember reménykedik abban, hogy Ferenc pápa látogatása elősegíti majd az ökumenikus párbeszédet. A kommunista üldöztetés nehéz évtizedei után – amikor a papok illegalitásban működtek, az asszonyok titokban gyűltek össze rózsafüzért imádkozni –, immár a szabadság légkörében a katolikus közösség tagjai azt kérik, tartsák tiszteletben felekezeti hovatartozásukat.

Filippo testvér így nyilatkozott: „Azt hiszem, hogy a misszió kell, hogy legyen az egyház paradigmája, bárhol legyen is, mert Jézus üzenete ezt jelenti: álljunk az emberek mellé, mozdítsuk elő az igazi testvériességet, amelyet a hétköznapokban élünk meg. Éreztessük, hogy Isten közel áll az emberhez. Azt hiszem, az evangelizáció igazi, mélyen megélt útja a szeretet, mert ez fedi fel Isten atyai arcát.”