Évközi 25. vasárnap

Évközi   25. vasárnap       
Ám 8,4-7; Tim 2,1-8; Lk 16,1-13
„Mindenek előtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért” 

Szent Pál apostol rengeteget utazott, tanított, kenyérkereső munkával tartotta fenn magát és munkatársait, hogy biztosítani tudja az evangélium terjedését zsidók és pogányok között. Mégis első feladatnak tekintette az imádságot, az Istennel való rendszeres érintkezést a maga életében és a közösségeknél is. Ezért írja tanítványának, Timóteusnak: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben”. (1Tim 2,1-2) A kérés első része: imánk minden emberért szálljon Isten elé. Ne csak azokért könyörögjünk, akik az Egyházhoz, a mi kis közösségünkhöz tartoznak. Ha minket Isten kegyelme már előbb hívővé tett, ezért hálásaknak kell lennünk, de buzgón kell „könyörögnünk, imádkoznunk, esedeznünk” a most még pogányokért is. Az apostol igazi munkatársa Jézusnak, aki minden emberért meghalt, mennybemenetele előtt parancsba adta tanítványainak, hogy menjenek az egész világra és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. Nagy kegyelem a megtérés, ezt a kegyelmet kérni kell, és meg is kell köszönni. Akik már keresztények, mozdítsák elő mások üdvösségét, akik még imádkozni sem tudnak.   A második kérés: „imádkozzunk a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk”. A királyok és az általuk rendelt más elöljárók is Isten munkatársai kell legyenek. Ők nem a lelkipásztori munkára kaptak hivatást, hanem  arra, hogy az emberek életkörülményeit tegyék nyugodttá. A békés, elfogadható anyagi körülmények között könnyebb Istennek és egymásnak több örömöt szerezni, mint belvillongások, harcok, haragos feszültségek között. A királyok különösen sok jót tehetnek a vallás gyakorlásának előmozdításáért. Viszont rengeteget árthatnak Isten és a lelkek ügyének, ha Isten ellenségei és üldözik a vallást akár nyíltan, akár alattomosan. Hazánk vezetése hatvan év óta bevallottan istenellenes hatalom volt. Ő értük is imádkozunk, hogy térjenek meg, mert Jézus Krisztus „királyok Királya, és az uralkodók Ura” (Jel 19,18) Ne tévesszen meg senkit, hogy hagyta magát keresztre feszíteni kétezer éve. Értünk, a mi megváltásunkért tette. Viszont már háromezer éve megüzente Isten Dáviddal: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad  zsámolyává teszem.Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján”. (Zsolt 110,1.5) Ne zavarjon meg senkit a király elnevezés: a Szentírásban ez mindenféle fő vezetőt jelent. Most imádkozzunk azért, hogy jelenlegi  vezetőink őrizzék isten hitüket, és  ne csak az új alkotmányban, hanem életünk minden pontján az isten adta hit és erkölcs alapján álljunk!