Az Irgalmasság Szent Éve 293.

Levél a filadelfiai egyháznak

„A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja: Ismerem tetteidet. Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet. Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek. Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. Akink van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 3,7-13) Jézus nemcsak megdicséri Filadelfia püspökét azért, mert megtartotta Ura tanítását és Istent egyenes szóval megvallotta. Az Úr még egy nagyszerű alkalmat, hogy a fentebbi erényeket gyarapítsa: lába elé alázza a régi vallás követőit, hogy okuljanak: Jézus az Ábrahám áldását vonatkoztathatja rá. A másik dicséret különösen értékes számunkra: Konkrétan valami nagy megpróbáltatást említ az Úr, és a püspök oszlop-dísze lesz a learatott győzelem templomának. Mi nemcsak gratulálni szeretnénk ezért neki, hanem a most ránk törő óriási megpróbáltatás legyőzéséért köszönjük biztató példáját, amelyről János apostol így ír: „Elesett, elesett a nagy Babilon”(Jel 18,2)
Levél a laodiceai  egyháznak. A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássák szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem.  Buzdulj fel, és térj meg! Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (22) Itt a Úr a közömbösökről szól. Talán sokakat meglep, hogy Jézus ezeket tartja az emberiség legszánalmasabb osztályának. Kicsit talán sajnáljuk is, hiszen nem ártanak senkinek: nem kell velük foglalkozni sem a rendőrségnek, sem a bíróságnak. Viszont nem ez az értékmérő Isten kezében. Éppen annyi gondot szán rájuk, mint azokra, akik rendesen dolgoznak, eteti, itatja, ruháztatja őket. Rájuk bízza azt, akinek a boldogságát neki kellene biztosítani. Ezért az ítélet: Te mihaszna, lusta szolga (Mt 25,26 4) „Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell” (Jel 4,1-2)