Ferenc pápa Assisiben: A keresztények árasszanak irgalmat a világba

Ferenc pápa szeptember 20-án Assisiben, miután találkozott a vallási vezetőkkel és a menekültekkel, elmélkedést mondott a keresztények ökumenikus imádságán, majd a záróünnepségen is felszólalt, amelyen minden vallási képviselő hitet tett a béke mellett.

Ferenc pápa vallási vezetőkkel való találkozását követően a Szomjazzuk a békét – Vallások és kultúrák párbeszédben című béketalálkozó résztvevői saját vallási szertartásuk szerint imádkoztak a békéért. Különböző helyszíneken gyűltek össze a keresztények, a muszlimok, a zsidók, a sintoizmus, a buddhizmus és más keleti vallások követői, hogy imádkozzanak a békéért, minden ember közös kincséért.

A keresztények ökumenikus imádságán a Szentatya üdvözlő szavai után Izajás könyvének 55. fejezetének szavai – „Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet!” – nyomán Justin Welby anglikán prímás az irgalmasságról beszélt: gazdagságunk olyan, mint a hamis pénz, hatalmasnak tűnhet, de Isten gazdaságában semmit nem ér. Isten irgalmasságra hív, igazi gazdagságot ajánl. Arra hív, hogy legyünk nagylelkűek ebben az éhező világban. Minden lehetséges, ha Isten irgalmassága él bennünk, és nagylelkűségre hívunk másokat is – biztatta az egybegyűlteket.

Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka hangsúlyozta, hogy az Úr a saját életével tett tanúságot a megtestesült szeretetről. A keresztények ma arra kapnak meghívást, hogy szeressék egymást, és a köztük lévő közösséggel prófétai módon tegyenek tanúságot. A vértanúság konkrét tanúságtétele él a kereszténységben, a békét hirdeti. Jézust mutatjuk fel mint a béke jelét – ez a keresztények legnagyobb tanúságtétele. Jézust hívjuk segítségül a világ minden részén, különösen a Közel-Keleten. Azonban belső megtérésre van szükség, átalakulásra, hogy valóban a békét hirdethessük.

Ferenc pápa János evangéliuma alapján a keresztre feszített Jézus szaváról elmélkedett: „Szomjazom.” Szemléljük a misztériumot: Jézus eljött szegényként az emberek közé, és ereje vége felé jár. Mire szomjazik? – tette fel a kérdést a pápa. Vízre, ami alapvetően szükséges az élethez, de legfőképpen szeretetre, ami legalább annyira fontos.

Árasszunk magunkból együttérzést a mai szomjazók felé. Jézus a mi békénk, teremtsen köztünk egységet, hogy azok lehessünk, amire vágyott: mindnyájan egy – kérte Ferenc pápa. (A Szentatya elmélkedése teljes terjedelmében ITT olvasható.)

Az elmélkedés után a hívek külön-külön imádkoztak a háborúban szenvedő országokért, egy-egy gyertyát gyújtva mindegyikért.

Az imádság végén Ferenc pápa együtt ment fel a bazilika előtti téren felállított emelvényre Abraham Skorka argentin rabbival, Abbász Shumannal, a kairói Al-Azhar Egyetem elnökhelyettesével és Gidzsun Szugitanival, a japán Tendai Buddhista Iskola főtanácsadójával.

A zárószertartás kezdetén Domenico Sorrentino, Assisi érseke és Mauro Gambetti, az Assisi Szent Konvent kusztosza üdvözölte a résztvevőket.

Andrea Riccardi, a Szent Egyed közösség alapítója kifejezte örömét ezért a szép pillanatért, amely láthatóvá teszi a békét minden vallás, minden ember szívében – a vallások a remény forrásai azoknak, akik háborúban szenvednek és szomjazzák a békét. Rámutatott, hogy harminc évvel ezelőtt a II. János Pál pápa által meghirdetett imádság leleplezte mindazokat, akik Isten nevét arra használták, hogy háborúzzanak. Ez a találkozó folytatódott az elmúlt harminc évben, történelemmé vált. Riccardi emlékeztetett arra, hogy Gregoriosz Johanna Ibrahim, Aleppó szír püspöke 1986 óta résztvevője volt ezeknek a találkozóknak, hitt a békés együttélésben. 2013 áprilisában Bulosz Jazigi (Pál) görög ortodox püspökkel együtt humanitárius misszióba indultak, ahonnan nem tértek haza – elrabolták őket. Szíriát lebombázták, megölték az együttélést.

Sokan panaszkodnak napjainkban amiatt, hogy nincsenek már ideáljaink: de ott van a béke, kialakíthatjuk a béke kézműveseinek népét, azokét, akik bátran felveszik a harcot a háború ellen. A békéhez imádságra és párbeszédre van szükség. „A párbeszéd leleplezi, hogy a háború nem legyőzhetetlen, a meg nem értésen túl lehet lépni. Semmi nem veszett el, ha van párbeszéd. Minden lehetséges, ha béke van” – zárta beszédét Riccardi.

Ezt követően tanúságtételek hangzottak el, elsőként a szíriai menekült asszonyé, Tamar Mikallié, aki Aleppóból származik, a háború előtt tanár volt. „Amikor kiejtem Aleppó nevét, összeszorul a szívem… Eszembe jutnak keresztény és muszlim barátaim. Ma különbözőnek számítanak a keresztények és a muszlimok, de a háború előtt nem volt köztünk különbség… Kitört a háború…, a bombák lerombolták a házakat. Még mindig hallom az apák, az anyák, a szüleiket kereső gyerekek kiáltását…” Tamar elmesélte, hogy az imádság volt az egyetlen támaszuk, Jézus szavait ismételték: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28–30) Sokáig kitartottak, miközben bombázták a környéket, éheztek. Végül Libanonba menekült a családjával, ahol két évet töltöttek, idős szüleikkel együtt. A Szent Egyed közösség segítségével sikerült Libanonból a humanitárius folyosón keresztül Olaszországba jutniuk, jelenleg Toszkánában élnek. Kérte a vallási vezetőket, imádkozzanak, hogy térjen vissza a béke Szíriába.

Bartholomaiosz pátriárka hangsúlyozta, hogy nemcsak a harminc évvel ezelőtti eseményre emlékeznek, hanem mint vallási vezetők megújítják a béke iránti elkötelezettségüket és barátságban egymással keresik a párbeszéd új útjait. Hangsúlyozta, hogy a béke feltétele a kölcsönös tisztelet és az igazságosság. Az igazságosság azt is jelenti, hogy a világgazdaság szem előtt tartja a szegények szükségleteit, és nem feledkezünk meg a teremtett világ védelméről. Hangsúlyozta, hogy minden vallásnak önkritikát kell gyakorolnia, megvizsgálnia, mikor tévedtek, mikor nem voltak kellőképpen figyelmesek, vagy mikor hagyták, hogy erősödjön a fundamentalizmus, amely akadálya az egymás közti és a másokkal való párbeszédnek.

David Brodman rabbi, a holokauszt túlélője kifejezte örömét, amiért évek óta részese lehet ennek a találkozónak. Hálát adott a pápával való barátságáért, és azért, hogy a Szent Egyed közösséggel való barátsága révén is sok fiatalnak beszélhet a vészkorszakról, mert nagyon fontos, hogy az ifjabb nemzedékek megismerjék történelmünket.

Az indonéz Din Syamsuddin, az Ulémák Tanácsának elnöke arról tett tanúságot, hogy az iszlám a béke vallása: Isten azért teremtette különbözőnek az embereket, hogy gazdagítsák egymást. Hangsúlyozta, hogy a muszlimok felelőssége együttműködni, hogy megmutassák hitük igazi arcát. Elmondta, hogy a Szent Egyed közösségnek nagy szerepe van abban, hogy béke lett a Fülöp-szigeteki Mindanaóban. „Harminc éve együtt járunk ezen az úton, együtt tekintünk a jövőbe, elvisszük a találkozó hangját országainkba” – zárta tanúságtételét.

Koei Morikawa, a japán Tendai Buddhista iskola pátriárkája elmondta, hogy nem szabad alábecsülnünk azokat a mozgalmakat, amelyek megosztást és gyűlöletet keltenek. A gyűlöletet csak úgy lehet megszüntetni, ha felhagyunk vele és az erényt állítjuk a helyébe – hangsúlyozta.

A tanúságtételek után Ferenc pápa beszédet intézett a béketalálkozó résztvevőihez. (Beszédének magyar nyelvű fordítását ITT olvashatják.)

A háború és a terrorizmus áldozatainak tiszteletére tartott csend után felolvasták a találkozó békefelhívását. Különböző országokból származó gyermekek vették át a kiáltványt a vallási képviselőktől, hogy átadják a népek vezetőinek. A vallási képviselők aláírták, ezzel hitet tettek a béke mellett, és gyertyát gyújtottak a közös kandeláberen. Ezt követően a hagyományhoz híven kihirdették a vallások közti béketalálkozó jövő évi helyszínét: a németországi Münster/Osnabrück. Az ünnepélyes szertartást békeölelés zárta.