Levél a tiatírai egyháznak
„A tiatírai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme mint a lobogó tűz, és lába mint a sárgaréz: Tudok tetteidről, szeretetedről,hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több cselekedeted van mint azelőtt. De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításaival arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek, és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából. Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből. Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint. Nektek meg, többi tiatíraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik – hogy úgy mondjam – nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: nem rakok rátok más terhet. De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg eljövök. A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint a cserépedényeket, összetöri őket. Ezt a hatalmat atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 2,18-29) Ez a parancs szinte a mai napig úgy szerepel a köztudatban, mint a kemény parancs. Az emberiség történetét végig kíséri. Az Ószövetségben is állandó téma a Tízparancs hatodik parancsa. Az értelme mindig azonos: véd valami nagyon fontos elvet, amit az emberek nehezen értenek meg, pedig Jézus a mennyből is ezt üzeni: „Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam” Igen, az Atya az emberi történelem hajnalán tudomására hozza mindenkinek, férfiaknak és nőnknek egyaránt, hogy ezen a parancson sok függ: az emberi boldogság. A paradicsomkert az egyik igen fontos adomány, amit az Atya a teremtést megelőzően megállapít: addig nem teremtem meg az embert, a teremtésem főcélját, amíg nem biztosítom neki a létfeltételeket: a levegőt, a vizet és az ennivalót, és mindenek előtt a szilárd földet, amelyen járni, lakni, élni tud. Ez évmilliókat igényel, de Isten kivárja. Amikor mindent készen átad az első embernek, Ádámnak, a másik fő célt is megmondja: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő ”(Ter 2,18) Ez a családalapítás alfája és ómegája. A boldogságé. Kemény? A föld is kemény, annak is kell maradia. Aki ezt nem érti meg, tönkreteszi a saját és más ember boldogságát.Levél a szárdeszi egyháznak. „A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket is, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek. Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg! De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá. A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 3,1-6) Az Isten előtt akkor teljes az emberi tett, ha a célja az igazság és a szeretet. Ennek értéke van Isten előtt. Nagy értéktelenség a tetteknél, ha önzésből fakadnak. Amit az ember önzésből tesz, az nem kap érte mennyei kincset, nem növeli a mennyei boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése