Az Irgalmasság Szent Éve 296.

Az első két pecsét feltörése

„Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: Jöjj! Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.” (Jel  6,1-2) A Bárány élt a kapott hatalommal. Annak a jelenésnek, amelyik elsőként mutatkozott, nyilván vissza kellett utalnia az elmúlt századokra, hiszen az üdvösség története a teremtéssel kezdődött. Az Atya az 1932.július elsejei grenoble-i megjelenése alkalmával Eugénia anyának utalt arra a fontos tényre, hogy amikor még a történelem nem kezdődött el, már akkor átnézhette a világtörténelem rengeteg  eseményéből   azt a megszámlálhatatlan eseménysort, amit majd ténylegesen  megteremt, és a még több soha meg nem valósultat. Ez a fantáziánkat már rég izgatta, hisz eszünk egyre többet szeretne tudni. Nos egy embertársunk meglódította  a titok egyik első mozzanatát. Amikor  körzőjével  köröket rajzolgatott, feltört benne egy igen egészséges , sőt zseniális ötlet. A körző egyik karja kör központjában fixen áll. A másik karja mozdulhat, és egymás után olyan sor pontot rajzol meg, amelyek egyenlő távolságra vannak a kör középpontjától. Ez a felfedezés milyen érdekes összefüggést értethet meg velünk, emberekkel. A központban áll Isten mozdulatlanul. A kör kerületének pontjai mozognak, egymással összefüggenek, a központtól egyenlő távolságra megmaradnak, és kirajzolják a történelem eseményeit. Nemcsak a múltat, de a jövőt is kijelölik. A teremtőtől kapják a parancsot, mit, és hogy történjen. Az első megjelenő egy íjász. Diadalmasan kivonul: a történelem eleje kicsit felvillan értelmünknek. „Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: Jöjj! Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek.  Hosszú kardot adtak neki” (Jel  6,3-4) A vörös ló nekünk a szerencsétlen korszakunkat jelenti. A vér is vörös, amit a hosszú karddal könnyű kiontani. Már háromezer éve biztosan tudjuk az ószövetségi Szentírásból, hogy a filiszteus Góliát egyedüli ellenfelet követelt Saul zsidó király csapatából párviadalra. Pimasz beszéddel sértegette Sault és csapatát, de a felséges Istent is. Egy ilyen délelőtti  hetvenkedés alatt ért oda a harctérre Dávid, a frissen (titokban királlyá felkent fiatalember, hogy hadviselő bátyjainak ennivalót biztosítson) Csupán parittyája volt, de kiállt a sértegető pogány ellen, aki állig felfegyverkezve  állt 325 cm-es  termetével. Dávid parittyája a sisak alá vágta a sima követ. Ez belefúródott a sisak alatti halántékba, és a sértegető ájultan esett össze. Dávid melléje rohant, kirántotta az óriás kardját, levágta fejét, majd kardhegyre szúrta, és felmutatta a zsidó seregnek. Ez legalább háromezer éves történet.  A múlt (XX. századi) két világháború után napjainkban már harmadik világháborút emlegetnek a politikusok. Isten viszont a Szűzanya garabandáli jelenései  idején (1951-1965 Mária-látogatás) azt üzente Szent Mihály arkangyallal: mivel az emberek nem akarnak bűnbánatot tartani, ítélet vet véget  a förtelmessé, embertelenné  vált „vörös ló” korszaknak.