Évközi 25. hét szerda
Egy emberi hívásra csak kellő megfontolás után szabad
válaszolni, amikor azonban Isten hív, és ezt megérzi a lelkünk, akkor
egyszerűen csak fel kell állnunk és követnünk kell őt. Az, hogy Máté szó nélkül
felállt, és követte Jézust, önmagában is bizonyíték arra, hogy Jézus Isten
nevében és az élő Isten tekintélyével lépett fel. A Jézussal és a jézusi
örömhírrel való találkozáskor nincsen helye a fontolgatásnak, mérlegelésnek.
Aki fontolgat, nem követi Jézust. Nincsen helye a mentegetőzésnek sem, hogy
bűnös voltunk miatt alkalmatlannak mondjuk magunkat. Hiszen melyikünk lenne bűn
nélkül való? S melyikünk tudná saját magát alkalmassá tenni Jézus követésére?
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” – mondja Jézus, s ez
igaz az ő követésére is. Mint ahogy a betegtől azt várjuk, hogy betegségével
forduljon orvoshoz, nem pedig azt, hogy csak akkor merjen az orvos elé állni,
ha már meggyógyult, úgy éppen azáltal gyógyul a lélek, ha fontolgatás,
fenntartások és visszafordulás nélkül Jézus nyomába szegődünk. Mindazok, akik
az Egyház történelme folyamán úgy követték Jézust, ahogy Máté, meggyógyultak,
boldog és kiteljesedett életű emberek lettek.
Nagyon sok múlik az induláson. Ezért nem mindegy,
hogyan foglalkozunk az újonnan megtértekkel, a novíciusokkal, novíciákkal, a
papjelöltekkel. Ha már az indulást elrontja a számítgatás, a túlzott
félszegség, a kislelkűség, mit lehet várni az út folyamán, a próbatételek
között? Ha azonban jól rajtolunk, ha értelmünket, akaratunkat és érzelmeinket,
teljes emberi egzisztenciánkat egy irányba fordítjuk, s úgy indulunk, nagy
esélyünk van a sikeres célba érésre és az örök győzelemre.
Urunk Jézus, Te elhaladsz mellettünk is, miközben a
pénzváltó asztalnál ülünk, vagy épp az élet piacterén ácsorgunk tétlenül. Ne
engedd, kérünk, hogy hallatlanra vegyük a szót, melyet nekünk mondasz,
személyesen: „Kövess engem!” Ne engedd, hogy magyarázkodásba kezdjünk vagy még
mindig kifogásokat keressünk, hanem Szent Máté apostol közbenjárására add meg
nekünk, hogy legyen bátorságunk mindent otthagyva nyomodba szegődni és valódi
tanítványoddá lenni. Segíts, hogy megtanuljuk, mit jelent az „Irgalmasságot
akarok, és nem áldozatot”, és engedjük magunkat kegyelmed által irgalmas szívű
testvérekké, az isteni irgalmasság követeivé formálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése