Szent Hipát püspök és András áldozópap
vértanúk.
Mindkét szent Lidiában született. Együtt
gyermekeskedtek, együtt tanultak, és mindketten ékesek voltak az erényekben.
Felnővén, Hipát a szerzetességet választotta a hallgatagság miatt, András az
Egyház szolgája lett és nagy buzgósággal hirdette Isten igéjét. Az efezusi
püspök, hallván mindkettőjük szent életéről, Hipátot az ázsiai egyház püspökévé
szentelte, Andrást pedig áldozópappá. Életükkel és tanításukkal mint két fényes
világító ragyogtak az Egyház egén.
Eközben Izauriai Leó császár üldözést támasztott a szentképek és
tiszteletük ellen. A két szent ellenállt a császári parancsnak, és a híveket az
Egyház tanításának megtartásában erősítette. A császár ezért maga elé idézte
őket. Sem az ő, sem bölcselői rábeszélésének nem lett náluk semmi eredménye.
Azért börtönbe záratta őket. Utána következtek a kínzások: irgalmatlan verés,
fejbőrük lenyúzása, szakálluk bekenése szurokkal és meggyújtása, végül fejükön
drága szentképeket égettek el. Mindezeket férfiasan tűrték és Isten erejével
életben maradtak. Végül úgy ölték le őket, mint a juhokat. Testüket a kutyák
elé vetették, de a keresztények titokban elvitték és tisztességesen eltemették
őket. Ezek 730-35 körül történtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése