A Mennyei Atya Litánia 12.

Atyánk, Te szeretetünk forrása, irgalmazz nekünk!

 
A teremtés utolsó mozzanataként „azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,26-28) Szentírástudósok sokat vitatkoznak azon, miért alkalmaz a szentíró többes szám első személyt a felszólításban: teremtsünk! Majd: a mi képünkre és hasonlatosságunkra, amikor a látomásban részesülő Mózes nem ismerhette a Szentháromságot. Talán az angyalokhoz beszélt? Mivel a teremtés olyan isteni tevékenység, amelyet megosztani semmilyen teremtménnyel nem tud Isten, mellőzve minden okoskodást, mondjuk ki bátran: Mózes leírta, amit hallott, és annak ellenére, hogy nem értette ezt a fogalmazást, úgy írta le, amint hallotta. Nekünk igen fontos ez a többes szám.Mi már tudjuk, hogy a három Isteni Személy beszéli meg az ember teremtését egymás között. Az Atya bemutatja ezzel, hogy Ő szeretetünk forrása. A szentháromsági eredéseknél már utaltam rá, hogy a Fiú születésekor az Atya a személynek kijáró természetet csak egészen és csorbítatlanul tudja odaadni, tehát egész végtelen mindenét odaajándékozza neki. A Fiú ettől végtelenül boldog. De tudva, hogy az Atya személye sem élhet természet nélkül, azonnal vissza is ajándékozza. Ugyanez történik a Szentlélek származtatásánál azzal a különbséggel, hogy az Atya és a Fiú már közös kincsként egyszerre, egy leheléssel ajándékozza az egyetlen isteni természetet. Ez az ajándékozó szeretet lesz tehát az ember, a férfi és a nő teremtésének legfőbb mintája. Ezért az Isten Országa, azaz szeretetközössége ebből a forrásból merít.Az Atya mindennek a forrása, szeretetforrása. A házasságkötésnél ez a lényeg fejeződik ki: a vőlegény menyasszonyának, a menyasszony vőlegényének ajándékozza isteni minta szerint a maga kicsi, emberi, de teljes testi-lelki mindenét, hogy a másikat boldoggá tegye. Kettejük szeretetéből fakad Isten akarata szerint az új élet, a gyermek. Ketten együtt tudják igazán nagylelkűen nevelni gyermekeiket. Fáradságuk, önfeláldozásuk jutalma a boldogság. Ez Isten egyik alaptörvénye, amit büntetlenül megmásítani nem lehet. Kivételt képeznek Isten Országa miatt természetfölötti célokat vállaló férfiak és nők a cölibátus keretében.A megtestesült Fiúisten is az Atya szeretetforrását hozta nekünk. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!”13-15.17) „Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek”. (Jn 14,20) „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt”. (Jn 13,34-35) Akik pedig megértik, hogy a boldogságnak egyetlen útja van: az önzetlen, önfeláldozó szeretet, azoknak „a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vízéhez vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet”. (Jel 7,17) Ott majd minden szerető szív boldogan érzi: „Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vízének forrásából. Minden azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál”. (Jel 21,6-8)