Július 28.
Pantaleon
kisázsiai orvos, vértanú († 305), a Tizennégy Segítőszent egyike. Olajfához kötözve fejezték
le. A legenda szerint fejéből nem vér, hanem tej folyt. Az olajfa gyümölcseivel
beborította
holttestét.
Keleten is, Nyugaton is korán tisztelik. Justinianus
bizánci császár Konstantinápolyban hatalmas templomot épít e megalomartyr
tiszteletére. Rómában már a S. Maria Antiqua archaikus freskóin feltűnik, Köln városában
pedig a X. században bencés apátság választotta védőszentjéül.*
Pantaleon tiszteletével hazánkban is már az
Árpád-korban találkozunk. Ünnepét legtöbb misekönyvünk számontartja. Balogh Albin véleménye
szerint*
országunkon át a Szentföldre iparkodó német, rajnavidéki zarándokok ismertették
meg népünkkel. Nyomatékosan számba kell azonban vennünk a keleti egyház hatását
is. Egy 1329-ből származó oklevél úgy tudja, hogy a Szent Pantaleon-kolostorban
valamikor moniales graecales, vagyis görög apácák éltek. A XIII.
században már apátságként emlegetik (1238) a Duna szigetén (in insula Danubii), amely a mai
Dunapentele közelében állhatott. Emlékeztetünk még a közeli Sárpentele
falura is. Sajnos, egyiknek sem Pantaleon az újabb barokk patrociniuma. Pentele
egyébként a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata a Petelei
családnévben él.
Pantaleon táblaképével találkozunk Bártfa
(1500), Kisszeben (Sabinov, 1520), és Ludrófalva (Ludrová, 1510)
szárnyasoltárain a Tizennégy Segítőszent társaságában.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése