Évközi 17. hét Kedd

Évközi 17. hét Kedd     
Kiv 33,7-11;34,5b-9.28;Mt 13,36-43

Jézus egy alkalommal arról beszélt példabeszédében, hogy a szántóvető gazda gondosan felszántotta földjét, amelybe búzát szándékozott vetni. A vetőmagot is kellően előkészítette, átnézte, a gyommagokat kiszedegette belőle, hogy ne kerüljön földbe a búza közé, mert ha kikel a hasznos búzát elnyomja, aztán a magja a következő évi termést silányabbá teszi. Amikor végzett az előkészítéssel, nekilátott a vetésnek, majd munkáját befejezve nyugodtan hazament megpihenni. Tudta, hogy a többi a természet dolga, ahogy azt Isten a teremtéskor elrendezte. Az emberei kint jártak a mezőn, amikor már kikelt a búza. Csodálkozva látták, hogy gazdájuk gondos munkája ellenére ott virítanak a búzában a konkolyok is. Hazamenet elmondták tapasztalatukat, és föltették a kérdést a gazdának: „Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly? Azt felelte nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. A szolgák megkérdezték tőle: Akarod-e, hogy elmenjünk, és kiszedjük belőle? Ő azonban azt felelte: Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba”. (Mt 13,27-30) Mit akart Jézus: szántóvető továbbképzést tartani falusi hallgatóinak? Nem valószínű, bár egy kis biztatás a pontos munkavégzésre mindig elkelhet a komoly tanítás közben is. Inkább arra akart magyarázatot adni, honnan van Isten nagy művében, a teremtésben rossz, sőt egyenesen gonosz tényező? Isten mindent jónak teremtett, mert nem tud rosszat létrehozni. Márpedig van rossz, fizikai rossz és erkölcsi rossz is egyaránt. A rossz a jónak a hiánya. A gyümölcs a fán mindig jónak indul, de ha rothadni kezd, elromlik. Az erkölcsi rossz azt jelenti, hogy Isten akaratához nem jól igazodik a teremtmény cselekedete. A kinyilatkoztatás megadja az ember romlásának okát. Ádám és Éva bűne a paradicsomkertben komoly engedetlenség volt. Isten esküdt ellensége, a sátán csábította el Évát, ő meg férjét, Ádámot, hogy ne engedelmeskedjenek Isten parancsolatának a tiltott fa gyümölcsének élvezetével. Innen származik minden bűn. Ettől kezdve terjedt el az egész világon, hogy nem elég, amit Istentől kaptál, fordulj szembe akaratával, hős leszel, az egész világ minden kincse is a tied lehet. Ha pedig Istentől elorozhatod jogait, a gyámoltalanabb embertáradtól miért nem? Így gondolkodik minden bűnös. Innen érthető, hogy az egész emberiség bajba került: milliárdokat csalnak el embertestvéreiktől azok, akiknek féktelen gazdagodási vágya semmisnek tekinti Isten eredeti és örökké érvényes akaratát: minden ember egyformán tulajdonosa a világ javainak. Akinek több jut tehetsége révén, azért kapott többletet Istentől, hogy ossza meg a nehezebben boldoguló embertársával. Ez a mérce mindörökké. Minden más bűn, és büntet érte Jézus Krisztus a nagy aratáskor, a világ végén esedékes ítélet alkalmával. Kérdés, hogy Isten legrangosabb teremtményeinek, az angyaloknak egy része miért nem maradt meg Isten szeretetének útján? Miért szállt szembe a mindenkit egyformán szerető Istennel? A kérdésekre ezt kell válaszolnunk: ez a mystérium Iniquitatis, vagyis a gonoszság örök titka. És velünk, emberekkel miért gonoszkodik? Ez utóbbi kérdésre könnyű a válasz: mert gyengébbek vagyunk nála értelemben és akaratban, és az ember a legfontosabb teremtmény Jézus miatt.