Mennyei Atya Litánia 8.

Atyánk, Te minden jónak forrása, irgalmazz nekünk!

 
Az Atya önmagában végtelenül jó. Maga a Jóság. Nem hiányzik neki semmi. Mint tökéletes Jóság adni akar. Adni mindenét, önmagát. A saját képére teremtett ember romlatlan jóságából következtetni is tudunk erre: a férfiben is munkál a vágy, hogy boldoggá tegye szíve választottját azzal, hogy nemcsak anyagi és szellemi javait osztja meg vele, hanem a házasságban odaajándékozza neki önmagát is. Ez a törekvés munkál feleségében is: önmagát adja férje boldogítására teste-lelke minden kincsével. Aztán a Teremtő akarata szerint közösen életet adnak gyermekeiknek, majd felnőtt korukig mindennel ellátják és nevelik őket, hogy jellemben és tudásban komoly értéket képviseljenek embertársaik javára. Ezt tehát mind az Atyától kapták, a minden jó forrásától. Az Atya a forrása a Második és vele közösen a Harmadik Isteni Személynek is. A Teremtőről szóló részben arról is szóltam, hogy a teremtmények is valamennyien tőle kapják létüket. Vizsgáljuk ezt most kicsit részletesebben!Végtelenségét megmutatja a mérhetetlen csillagvilágban. Amikor a csillagászok a magunk tejútrendszerét vizsgálják, kénytelenek bevallani, hogy azt sem tudják megszámolni, hogy hány csillag található benne. Körülbelül egy milliárd, –mondják. Ha rákérdezünk, hogy hány tejútrendszer lehet még a mienken kívül, válaszuk: körülbelül egy milliárd. Azt azonban határozottan állítják számításaik alapján, hogy ez a mérhetetlen csillagvilág véges, táguló.Felfedezzük a világmindenségben a törvények tökéletes hatékonyságát. Ezek irányítják a csillagok mozgását, kimért pályájukról le nem térnek. Apró bolygó a földünk. Százötven millió kilométerre kering naprendszerünk központja, a Nap körül. Itt biztosan van élet, mert ennek lehetősége adott: fényt és meleget a Nap sugároz rá. Ha távolabb keringene a Naptól, elfagyna minden élet, ha közelebb kerülne hozzá, mindent elégetnének a napsugarak. A legfontosabb földi teremtmény, az ember, ugyanolyan anyagból kapja testét, mind maga a föld. De van szellemi lelke, amely az angyalvilághoz hasonló. Benne kapcsolta össze Isten a kétféle alkotóelemet. A másik életbe, amely a földi élet után következik, a feltámadás után az emberi test által örökkévaló lesz a test élete is. Már Jób is hangoztatja: „Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről, és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet”. (Jób 19,25-26) Az Újszövetség pedig sok helyen tárgyal erről. De már ebben az életben is rengeteg jót kapunk Istentől mind a testünk, mind a lelkünk számára. Különösen a bűnbeesés előtt volt csodálatosan szép az emberi élet: testünk nem aggott volna el soha, mert az anyag természetes kifáradását ellensúlyozta volna az élet fájának termése és levele, nem vált volna el testünktől a lelkünk, vagyis nem lett volna emberhalálozás, a földi élet Isten akarata szerint ugyan véget ért volna egyszer, de épen, egészségesen fejeződött volna be, és az egész ember került volna Istene boldog színe látására. A bűnbeesés után az Úr, mint megbocsátó jó Atya saját Fiát megváltóként küldte közénk, aki szenvedésével és halálával visszaszerezte nekünk az üdvösség lehetőségét. Élhet vele, aki akar.Bizony sokan elfeledték jóságod millió jelét, Mennyei Atyánk! Hálátlanságunkért, jóságod elutasításáért, a jóság és szeretet életének megcsúfolásáért, kérünk, irgalmazz nekünk!