Évközi 17 hét szombat

Évközi 17 hét szombat             
Jer 26, 11-16. 24; Mt 14, 1-12
„Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prédikált”

Jeremiásnak ki kellett állnia a jeruzsálemi templomban az udvarokra. A bejárat közelében volt a pogányok udvara. Ide beléphettek a nem zsidó származású férfiak és nők, akiket vonzott az egy igaz Isten szeretete. Az igazság iránt érdeklődést keltett a kegyelem. Aki szeretett volna többet tudni arról, akit nem emberek faragtak valamilyen anyagból, aztán hiába tették díszes helyre, hiába könyörögtek hozzá, magatehetetlen volt. Jó lelkű zsidók aztán elmagyarázták nekik, hogy az igaz Isten az ő ősapjuknak, Ábrahámnak megjelent, szövetséget kötött vele, hogy néppé teszi utódait. Ebből a népből születik majd az isteni küldött, aki minden embernek utat nyit a mennyország felé. Ez a templom nyitva áll a nem-zsidók előtt is, de nem keveredhetnek össze velük, csak, majd ha befogadja őket az Úr, és prozelita, megtért pogány lesz belőlük. A következő udvarra lépcsőn lehetett felmenni. Ezen a lépcsőn táblák álltak ezzel a felirattal: A zsidóasszonyok udvara. Aki pogány, nem mehet be oda, mert szentségtörést követ el és azonnal megölik. Az udvar belső szélén újabb lépcsők jelezték, hogy nem mindenki mehet föl oda, hanem csak a választott nép férfi tagjai. Onnan lehetett átmenni a papok udvarába. Ott csak szolgálattevő papoknak volt szabad tartózkodniuk, és azoknak a nem-pap zsidóknak, akik áldozatukat adták át a papnak, és részesedtek is annak húsából. Erről a viszonylag kis udvarról nyílt a templom. Abba csak a szolgálattevő papnak volt szabad belépnie, hogy tömjént tegyen az illatáldozat oltárára. Jeremiásnak nyilván a pogányok udvarában kellett megállnia, mert mindenkinek hallania kellett Isten üzenetét: „Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam, hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok, de nem hallgattatok rájuk, akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost, pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt”. (Jer 26, 4-6) Ennek a jövendölésnek gyorsan híre futott nemcsak a templomban tartózkodók körében, hanem a királyi palotában is. Rögtön oda is mentek Júda vezetői. Akkor a papok és a próféták így szóltak a vezetőkhöz és a néphez: „Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok”. (11) a döbbent csendben megszólalt Jeremiás kiigazítva a súlyos vádat: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, s ti Isteneteknek a szavára. Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok”: (12-13) Én, pedig nem védekezem, tegyetek velem, ahogy akarjátok. De ne feledjétek el, hogy ártatlan vért ontotok, ha megöltök, mert Isten üzenetét adtam tovább nektek. Akkor Ahikám próféta és a nép vénei. Jeremiás mellé álltak, a nép, pedig nem merte bántani.